Korábban már többször is foglalkoztunk az Óz, a csodák csodája forgatásán történtekkel. Arról, hogyan tették tönkre egy életre Judy Garlandot a folytonos megalázással, a kényszerített kávé-cigi "diétával", éheztetéssel, begyógyszerezéssel, illetve a hollywoodi konteókról szóló összeállításunkban megemlítettük a népszerű elméletet, miszerint az egyik törpe színész öngyilkos lett a díszletben, és felakasztott teste látszik is a filmben. Csakhogy annyi érdekes (zömmel rossz) dolog történt a forgatáson, hogy ezt a cikket csak az Óznak szenteljük.

Három (és fél) rendezője volt a filmnek

Richard Thorpe mindössze két hete forgatott, amikor kirúgták. A helyét átmenetileg George Cukor vette át afféle kreatív szakemberként, de csupán egy-két hétig dolgozott a produkcióban, addig, míg el nem kezdődött az Elfújta a szél forgatása. Míg az első elképzelések szerint Judy Garland szőke parókában, vastagon sminkelve élő hajasbabaként jelenítette meg Dorothy-t, Cukor megszabadította ezektől, és arra ösztökélte, hogy inkább vegye természetesebbre a karaktert. A Bádogember jelmezét is megváltoztatta. Amikor mennie kellett, Victor Fleming váltotta - lényegében ő jegyzi csaknem a film egészét. A forgatás legvégén azonban ő is távozott, méghozzá ismét Cukort váltotta, csakhogy az Elfújta a szél stábjának élén, így a maradék jeleneteket - főleg a Kansas-ben játszódókat, beleértve azt is, amiben Garland a Somewhere Over the Rainbowt énekli - King Vidor irányításával vették fel. Mivel jó barátja volt Flemingnek, azt kérte, ne tüntessék fel a stáblistán rendezőként.

Mérgező jelmez

Eredetileg Ray Bolgert választották a Bádogember szerepére, a Madárijesztőére pedig Buddy Ebsent, ám Bolger annyira akarta a másik szerepét, hogy végül cseréltek. Ebsen öltötte magára a favágó páncélját, csakhogy a porított alumíniumból készült festék olyan súlyos allergiás reakciót váltott ki nála, hogy kórházba kellett szállítani. Csaknem belehalt, és élete végéig légzési problémákkal küszködött. A helyére Jack Haley került, de nem árulták el neki, miért került ki Ebsen a produkcióból, a hivatalos változat úgy szólt, hogy nem engedte, hogy befessék, ezért kirúgták. Ekkor kellett Thorpe-nak is menni, és Cukor ezután terveztette át a Bádogembert. Haley-nél már valamivel óvatosabbak voltak a jelmezzel, az ezüst festék alá olyan fehéret kentek, amilyet a bohócok is használnak, de még így is begyulladt a színész szeme.

A rendező megütötte a nevetgélő Garlandot

Judy Garland számára a forgatás maga volt a pokol, testileg és lelkileg is alaposan megkínozták. Egy ízben kiesett a szerepéből, és olyan jól mulatott a Gyáva Oroszlánon, hogy nem tudta abbahagyni a nevetését, mire Fleming odament hozzá, lerángatta a Sárga Útról, és arcon ütötte. "Most húzz vissza és dolgozz!" - mondta neki.

Méregdrága kivágott jelenet

Az MGM utasítására 20 perccel rövidíteni kellett a végső vágáson, mert túl hosszúnak találták. Az egyik kivágott jelenet a nevezetes Jitterbug: Dorothy-ék a Nyugati Boszorkány felé tartanak, hogy leszámoljanak vele, amikor a banya egy csapatnyi bogarat küld ellenük. A bogarak csípésétől izegni-mozogni, mániákusan dalolni és táncolni kezdenek, ahogy a körülöttük álló fák is táncra perdülnek. Nyolcvanezer dollárba - mai árfolyamon mintegy másfél millió - és öt heti kemény munkába került ez az önmagában elég szürreális, nem sok funkcióval bíró jelenet. Noha a filmből kivágták, a filmzenealbumra rákerült a The Jitterbug című dal.

A Nyugati Boszorkányt játszó színésznő súlyosan megégett

Margaret Hamilton imádta Frank L. Baum Óz-regényeit, és óriási örömmel játszotta el a gonosz Nyugati Boszorkányt. Miután Glinda kiosztja, a káráló banya füstoszlop és lángnyelvek kíséretében távozik Pöttömföldről. Ezt az eltűnést egy csapóajtó segítségével oldották meg, valódi tűzzel. Az első felvétel tökéletesen sikerült, de Fleming a biztonság kedvéért akart még egyet, de valami balul sült el, és Hamilton arca és keze csúnyán összeégett. Még nem gyógyult fel, amikor hat hét múlva visszatért a forgatásra, kesztyűt húzott, ám az arcát ugyanúgy zöldre festették, mint azelőtt. A szerencsétlen színésznőnek még több kínt kellett kiállnia, ugyanis a festéket csak alkohollal lehetett lemosni... Hamilton dublőre is megégett, ő tizenegy napot töltött kórházban.

Azbeszt mindenütt

A boszorkány egyik aljassága a Smaragdváros előtti pipacsmező, ahol Dorothy mély álomba zuhan, majd váratlanul havazni kezd. Nos, az a fehér valami színtiszta kristályos azbeszt - annak idején még nem tudtak rákkeltő hatásáról, és műhóként használták, még az áruházakban is. De azbesztből készült a Nyugati Boszorkány seprűje és a Madárijesztő szalmával tömött jelmeze, ez utóbbi azért, hogy ne gyulladjon fel a tűzközeli jelenetekben.

A Madárijesztő és a Gyáva Oroszlán sem úszta meg

A Technicolor ragyogó színeit az intenzív világításnak is köszönheti, a színészek csaknem 40 fokos hőségben dolgoztak - sminkeléssel együtt heti hat nap, általában hajnali négytől este hétig, öt hónapon keresztül. Hogy a Madárijesztő zsákarca tényleg arcnak tűnjön, a maszkot jó erősen leszorították nyaknál. Ray Bolger sűrűn került ájulás közeli állapotba, ráadásul a szoros maszk az arcvonásain is maradandó nyomot hagyott. De az Oroszlán sem úszta meg: a mintegy 30 kilós jelmez valódi oroszlánbőrből készült, a maszkját pedig közvetlenül ráragasztották az arcára. A forróságban teleizzadt jelmezt speciális eszközökkel szárították, hogy másnapra használhatóvá váljon, és a színész, Bert Lahr napközben csak szívószállal tudott enni.

A piás Óz

Frank Morgan öt különböző szerepet játszott a filmben, közöttük magát a nagy varázslót. Álló nap egy kis aktatáskát hurcolt magával, amiben egy komplett minibárt tartott, és ivott is rendesen. Mindezek ellenére kifogástalanul viselkedett, csupán egyszer került összetűzésbe Fleminggel a féktelen piálás miatt.

A randalírozó törpe színészekhez rendőrt kellett hívni

Pöttömország lakóit gavallérosan megfizették, a törpe színészek pedig esténként szabályos orgiákat csaptak a hotelben, ahol laktak. Többször rendőrt kellett rájuk hívni, mert piáltak, kurváztak, szerencsejátékoztak, randalíroztak. Szegény Judy Garlandot sem kímélték: kis termetüket kihasználva a 40 vagy még idősebb férfiak folyton a lány szoknyája alá nyúlkáltak, de egyébként sem rejtették véka alá, mennyire rá vannak gerjedve. Az egyik legbalhésabb Grófnak hívatta magát, és folyton szem előtt parádézott. Egyszer, ebéd közben eltűnt, majd kétségbeesett kiáltozását hallották: annyira részeg volt, hogy belepottyant a vécécsészébe. Úgy kellett kiszabadítani. 

A forgószél egy harisnya volt

Sok időt és pénzt elpazaroltak a forgószél előállítására, mert a kezdeti kísérletek mindennek kinéztek, csak épp annak nem, amit szerettek volna. Végül egy női harisnyát lógattak le a plafonról, amit szélgépekkel fújtak. A farm és annak környéke makett, amit a színészek mögé vetítettek - a végeredmény pedig mai szemmel nézve is elképesztően hatásos.

(Források: Grunge, Mirror)