Marabu, Sajdik Ferenc és Krenner István karikatúrái szokás szerint kiválóak, minden más azonban csapnivaló a feltámasztott vicclapban.
A Ludas Matyi az a kiadvány, amit egészen biztosan nem kell bemutatni a PORT.hu olvasóinak. Ez volt ugyanis a rendszerváltás előtti Magyar Népköztársaság, azaz a „legvidámabb barakk” kultikus viccújságja, amelyben volt vitriolos humorú Peterdi Pál-írás, jellegzetes vonalvezetésű Endrődi-képregény, óvatos aktuálpolitikai szurka-piszka az emelkedő árak és a zuhanó életszínvonal miatt, no meg persze keresztrejtvény is. De a legtöbben azért gyaníthatóan inkább amiatt vették ezt a hetilapot, mert jókat lehetett röhögni Balázs-Piri Balázs és Krenner István karikatúráin, akiknél
minden férfi alkoholista disznó és szexista tróger volt, minden anyós sodrófával hadonászó, goromba banyaként lett ábrázolva, és persze minden fiatal nőt ledér bombázóként rajzoltak meg.
Az 1945-ben elinduló hetilap kezdetben olyan szorosan kötődött a Magyar Dolgozók Pártjához, hogy a poénok céltáblái ekkoriban „Reakczy Jóska”, a kulákok és a különutas Tito voltak. '56 után Tabi László lett a főszerkesztő, aki a '70-es években már ki tudta harcolni azt is, hogy a lap (Hofihoz hasonlóan) a rendszer „szelepe legyen”, így a karikaturisták szabad prédájává válhatott egyebek között a Patyolat, a BKV vagy épp a Magyar Televízió műsorkínálata is.
1976-tól Árkus József lett a Ludas Matyi főszerkesztője, aki a „reflektálás és respektálás” elvét követte. Ez azt jelentette, hogy Kádár János és az MSZMP első vonalába tartozó politikusokat soha sem ekézték a lapban, alaposan megkapta viszont a magáét az anyag- és árhivatali elnök, valamint a belkereskedelmi és az építésügyi miniszter, no és persze a mindenkori tévéelnök.
A Ludas Matyi szerkesztősége a rendszerváltáskor le akart válni az állami Hírlapkiadó Vállalatról, mert az szerintük a veszteséges újságok között osztotta szét a Ludas Matyi profitját – a vállalat azonban nem adta oda nekik a jól csengő márkanevet. A szerkesztőség ezért 1990 tavaszán Árkus József vezetésével Új Ludas néven indított el egy új viccújságot a Mai Nap című bulvárlap égisze alatt. A Hírlapkiadó viszont Dluhopolszky László vezetésével továbbra is megjelentette a Ludas Matyit, amely 1992-től az új főszerkesztő, Szuhay Balázs vezetése alatt az MDF-kormány támogatójává vált. A szakadás után azonban mindkét lap példányszáma radikálisan lecsökkent, így 1993-ban a Ludas Matyi és az Új Ludas is megszűnt.
Bár a '90-es évek végén még egyszer megpróbált visszatérni a lap, az a kísérlet akkor nem járt sikerrel. Ugyanígy elvérzett a 2001-ben negyedéves kiadványként feltámasztott Ludas Magazin – Tavasz, Nyár, Ősz, Tél is ( 2010-ben elindult ugyan egy keresztrejtvényekkel teli Ludas Matyi Rejtvénymagazin, de az már csak az árnyéka a régi önmagának).
Ilyen előzmények után döntött úgy Kocsis András Sándor, a Kocsis Kiadó vezetője, hogy feltámasztja a szép emlékű Ludas Matyit – Ludas Mátyás címmel, hetilap helyett havilapként.
A nagy visszatérés azonban nem ment zökkenőmentesen. Hiába díszelegtek a júniusban megjelenő első szám borítóján olyan húzónevek, mint Sajdik Ferenc, Krenner István, Trunkó Barnabás, Marabu, Kukorelly Endre és Bodrogi Gyula (valamint egy karikatúra erejéig Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc), a kinyomtatott 30 000 példánynak csak a töredéke fogyott el, és a teljes magyar sajtót bejárta a (rém)hír, miszerint már maguk a Ludas Mátyásban publikáló karikaturisták is elkezdték temetni az újságot...
Boldog vármegye szatirikus havilapja azonban köszöni szépen, jól van. A tulajdonos ígéretéhez híven július 26-án valóban megjelent a második szám, a borítóján ezúttal a jeles grafikus, Tónió Gálvölgyi János-karikatúrájával, valamint olyan ismert humoristák neveivel, mint Varga Ferenc József, és az a Walter Béla, akinek a tollából már a régi Ludas Matyikban is rendszeresen jelentek meg humoros írások. De a visszatérő szerzők között van a Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, Parti Nagy Lajos is, akinek ezek szerint Parti-mesék címmel rendszeres rovata lesz a lapban.
Nagy kérdés persze, hogy lesz-e még Ludas Mátyás?
Mert ne szépítsük a dolgot: jelenlegi formájában ez a havilap – egy mémmé vált Csernobil-hasonlattal élve – nem jó, de nem is tragikus. Pápai Gábor, a Népszava ismert karikaturistája ezúttal is magabiztosan hozza az elvárt színvonalat, de nemigen tud hibázni Marabu vagy Békési Joe sem, hiszen évek óta kisujjukban van a rajzolt humor, legszebb álmukból felrázva is tudnának valami vicceset kanyarítani egy orruk alá dugott sajtpapírra...
Jól tudta azt is a tulajdonos, hogy nem adhat ki Ludas címmel újságot Krenner István dúskeblű nőalakjai nélkül – bár ez a fajta testi humor manapság már nettó szexizmus, így óvatosságból inkább nem a címlapra, hanem a hátlapra rakta.
Kétségtelenül szívmelengető érzés az is, hogy 2023-ban dupla oldalon láthatjuk Sajdik Ferenc jellegzetes stílusú, minden kacifántos vonalkájában brilliáns illusztrációit és a bohókás kis figuráit, no meg persze a rajzain itt-ott kikukucskáló szörnyeket – ezúton is isten éltesse a Mestert, aki augusztusban lesz 93 éves! Kellemesen megmosolyogtató dizájnelem az is, hogy a Ludas Mátyás oldalaira eleve kávéfoltokat nyomtattak, így ha nyaralás közben vagy a hétvégi ejtőzéskor véletlenül rárakjuk a csészénket, fel sem fog tűnni.
Ezzel azonban sajnos el is fogytak a pozitívumok. A Ludas Mátyás elsőre szembetűnő, legnagyobb hibája ugyanis az, hogy ha átpörgetjük, nagyon kevés a képi poént találunk benne. Kétségtelen, hogy a régi Ludas Matyikban is szép számmal akadt krokiból, tárcából, humoreszkből és a nyomtatott sajtó egyéb más csattanós műfajából is – ebben az újságban viszont sosem ez volt a lényeg, hanem Palázs-Piri Balázs, Lehoczki István, Dluhopolszky László, Brenner György, Kaján Tibor, Sajdik, Endrődi, Krenner és a többiek rajzai. Az új Ludas kifejezetten szövegnehéz kiadvány lett, ami nem biztos, hogy szerencsés dolog, ha a célcsoport elvileg a könnyed kikapcsolódás igényével vagy nosztalgia miatt lapoz bele...
Igazából nálam már Majláth Mikes László Gálvölgyiről szóló bevezetőjénél elvérzett a Ludas Mátyás. Majláth veterán Ludas Matyi-munkatárs, mégsem vicces az előszava – megúszós, hányaveti írás, amilyet általában akkor ad le az ember, ha már nagyon szorítja a leadási határidő, és a tördelő pont az ő fején veri a tamtamot, hogy nem fog elkészülni a lap a nyomdától kapott időpontig. De Trunkó Barnabás sem most kezdte az ipart a showbizniszben (elvégre a Rádiókabaré, a Hócipő és a Mikroszkóp Színpad rutinos geggyárosáról van szó), az itteni írása viszont kicsit sem vicces – én is csak akkor tudtam nevetni rajta, amikor Sas József hangján olvastam fel a fejemben...
Ezután jön az igazi gyomros: a Ludas Mátyásban leközölt viccek olyan ócskák, hogy már 30 évvel ezelőtt is gyengének számítottak volna a Hahotában!
Persze aki időutazásként veszi kezébe a Ludas Mátyást, az könnyen elringathatja magát még ezekkel a poénokkal is egy olyan álomba, hogy 1987-ben olvasgatja a lapot Balatonszabadi-Sóstón, a vállalati üdülő teraszán, a lengőteke melletti kempingszékben, vagy kinn a hobbitelken, miközben lila szifonból nyom szódát a kisfröccsbe a nyári konyha szivárványszínű szalagos ajtajában. Mindenki másnak azonban csak saját felelősségre ajánljuk!
