Negyven nap cölibátus. Bár a gyakorló jógik és aszexuális aszkéták számára négyszer tíz napnyi önként vállalt önmegtartóztatás nem tűnhet éppen embert próbáló feladatnak, a pubertázskorból alig kilábalt fiatal férfiember számára bizony komoly megpróbáltatásokat, sőt, nem mindennapi kalandokat tartogathat ez a rövid párzásmentes periódus.
Kedves és megnyerő főhősünk, Matt Sullivan (Josh Hartnett) kimondottan törekvő, de nem éppen szerencsés aszfaltbetyárként tengeti hétköznapjait. Amióta - óh borzalom! - az élete párjául választott asszonyszemély végleg kiadta az útját, azon igyekszik, hogy a micsurini modell elkötelezett híveként mentül jobban megismerhesse a környékbeli melegágyakat - természetesen a bennük virító csinos-fiatal bombanő-palántákkal egyetemben. Szíve apró repeszekre robbant a szakítás után, ráadásul a flaszter-kaszanováskodásban sem éppen eredményes, így aztán elhatározza, hogy a transzcendentális erőkhöz fordul útmutatásért: gyónni megy.
Ájtatoskodás közben természetesen menetrendszerűen ráébred, hiába igyekszik múló románcokban és merőben technikai coitusokban megtalálni ennen boldogságát, ezért elhatározza, hogy nagyböjtöt tart: kerek negyven napig tartózkodik a szex összes ismert formájától - beleértve a pettinget, a "csináld magad" örömszerzést és a fotoszintézist is. Alig kezdi meg önkéntes kanosszajárását, amikor a szent fellángolások legrettegettebb réme, a kísértés már nyomába is szegődött. Minden egyes sarok mögül újabb kacér-kikapós leányzó mosolyog rá, ráadásul - ahogy az a hasonló komédiákban már lenni szokott - időközben az "igazi" is felbukkan; a forróvérű Erica (Shannyn Sossamon) pedig nem arról híres, hogy türelmesen kivárja kiszemelt áldozatai szexmentes lelkigyakorlatainak a végét.
Az Amerikai Pite példátlan sikere sosem tapasztalt méretű vígjáték-lavinához vezetett. A tengerentúli filmipar futószalagon szállítja az újabb és újabb tinikomédiákat, amelyek egyetlen közös eleme minden serkenő bajszú középiskolás bioszfaktos kedvenc témája: az ember szaporodása. Sajna a vásznon tapasztalható szoftszex-dömping közepette a jobb sorsra érdemes nézőnek hamar elmegy a kedve a párnacsatázástól, éppen ezért számít kifejezetten üdítő ötletnek a 40 nap és 40 éjszaka alapvetése. A film szertelen bájjal csámcsog központi figurájának minden kétbalkezes szerencsétlenkedésén, hebehurgya bakiján, szereplői pedig szemmel látható élvezettel vetik bele magukat a forgatókönyv írója által kitalált nemmindennapi bonyodalmakba, száz-egynehány percnyi felhőtlen röhögéssel ajándékozva meg minket - a nézőiket.
