Tim Burton sajátos stílusú rendező. Kedveli a sötétebb témákat, karakterei különcök, a jók minimum furcsák, a gonoszak groteszkek, de mindnek van humora. Fekete humora, persze. A zenére is mindig odafigyel, házizeneszerzője Danny Elfman, akinek sok remek filmzenét köszönhetünk. Ez a második életrajzon alapuló filmje, az első (Ed Wood) igen jól sikerült. Lássuk, most mihez kezd a rábízott anyaggal.
Ötvenes évek, Amerika. az egyén szabadsága még nem teljes, főleg a nőké nem. Az egyenjogúság még álom. Margaret (Amy Adams) otthagyja férjét, és kislányával San Franciscoba költözik. Képzett festő, de csak kulimunkát kap, amiből alig tudnak megélni. Otthon azonban sajátos stílusú képeket készít, aminek kislánya a modellje. Az összes figurának óriásira nagyított szeme van, és mind kisgyerek. A sors egy vásáron összehozza Walter Keane-nel (Christoph Waltz), aki szintén festő, de sokkal jobb a kereskedői vénája. Megkedvelik egymást, és Walter segít pénzt csinálni Margaret tehetségéből. Az üzlet a kezdeti döccenők után beindul, a magánéletük révbe ér, Össze is házasodnak. Ám van egy apró gond: a képek Walter neve alatt jelennek meg. Margaret négerként éjjel-nappal fest, hogy férje bárokban, kiállításokon árulja a képeket, sok ital és nő között múlassa az időt. Cserébe dől a pénz. Ám ez a "munkamegosztás" idővel egyre több gondot okoz. És a műkritikusok sem lelkesednek annyira az új stílusért. Végül Margaret újra tovább áll, a cél ezúttal Hawaii. Ám a képek, a jogok, és vele együtt a pénz, és a dicsőség Walternél marad. Nem marad más út, mint az amerikai: perre viszi a dolgot.
Burton nagy gyűjtője Mrs. Keane-nek, nem véletlen, hogy õ rendezte vászonra a sztorit. Írói Scott Alexander és Larry Karaszewski voltak, akikkel már az Ed Wood-on is együtt dolgozott. Most sem vallottak kudarcot. Mivel az igazi Margaret még él, így könnyen kaphattak infót első kézből. A történet igen alaposan kidolgozott. Jut benne hely a fiatalasszony útkeresésének, a művészi kiteljesedésnek, anya-lánya kapcsolatnak, szerelemnek, és viszálynak, sikernek, és annak árnyoldalainak is. Mindez 106 percbe zsúfolva. Nem kis munka. Természetesen a hangsúlyosabb szálak több időt kapnak, a lényeg azonban így sem nem sikkad el. De ami a legfontosabb, azok a színészek. Meglepő módon Burton nem hozta magával egyik bejáratott és kedvenc színészét sem (Depp, Bonham Carter), de Adams és Waltz mellé nem is kell. Mindketten azt hozzák, amihez nagyon értenek. Adams a bánatosan néző, néha akaratos, kedves szomszédasszony, Waltz pedig a nagyszájú, pszichopata mosolyú opportunista. Kettőjük viszonya a film sava-borsa. A bimbózó románc üzleti kapcsolattá alakul, és közben eltávolodnak egymástól. Margaret viaszhúzódó lesz, Walter pedig élvezi a pénzt, és a hírnevet. Ám amikor a helyzet komolyra fordul, felcserélődnek a szerepek. Margaret lesz öntudatos, Walterről pedig kiderül, hogy csak egy ripacs és piti csaló. Aki annyit hazudott, hogy már ő is elhiszi azokat. Mindezt remek 50-es, 60-as évekbeli díszletek között láthatjuk, ami sajátos hangulatot teremt.
Kedves, és érdekes történet, kitűnő színészek, remek korszak és Tim Burton. A sok félresikerült alkotás után végre egy tisztességes munka. Csak így tovább.
A két színész miatt mindenkinek tudom ajánlani. Burton stílusa itt nem hangsúlyos, de ide nem is illett volna.
Az imdb-n kerek 7 ponton áll, az RT indexe 69%.
Waltz miatt, szerintem 70%.
