Az áldozatról
Izsákot kell feláldozni, a gyermeket. A gyengét, vagy azt, aki gyengébb, mint a többi. A gyermeteg, kölyökképű, pufók ártatlant.
Hárman vannak a színpadon: három tiszta formája a létnek? az embernek? az erőnek?: test, szellem, lélek. A fizikai erő, amely erejét fitogtatja, de meghátrál, a szellemi, amely nem képes szellemi erőfeszítésre, azaz gondolkodásra (a logika folyton csődöt mond), és a lelki, amely nem képes a felülemelkedésre. Min? A helyzeten? A feszültségen? A kilátástalanságon? Mindhárman gyengék és különbözőképp gyengék.
Mrozek Mulatságára tör be ez a három ember a színpadra.
Scherer Péter nem (egészen) felnőtt. Legalább is abban a szembesítésben, amelyben Mucsi Zoltán a Rodin-i gondolkodó (travesztiája), Szikszai Rémusz pedig a VIII. kerületi vagány. Scherer velük szemben félénk, bátortalan, bizonytalan. Nem mond ellent, nem vitatkozik, elismeri a többiek fölényét, rájuk hagy bármit, csak konfliktusba ne kerüljön. Répát rágcsál(na), de azonnal kiköpi, ha a többieket zavarja. Megfésülködik, de ha a másik fésűje eltörik, a magáét kettétöri. Olyan akar lenni, mint a többiek. Vagy legalább is meg akar felelni. És ezért figyel a többiekre. (Szemben a másik kettővel, aki jóformán alig figyel rá, olykor tudomást sem vesz róla.) A konfliktustól fél. És a többiek konfliktusát megpróbálja valahogy áthidalni. Békít, összebékít. Ő a mediátor. Ártatlan, és arról mesél, hogy mit tanított neki az apja. És kamaszos kíváncsisággal várja, hogy megjöjjenek a lányok. Mintha növésben lenne: lötyög rajta a ruha (majd belenő), a mulatságra vásárolt új cipő öt számmal nagyobb, mint a lába. Ez a cipő talán az előadás legszebb, legjátékosabb kelléke: krémszínű papucscipő, szemmel láthatóan műanyag, apró, barnás, aranyszínű minták vannak rajta. És annyira nagy, hogy folyton leesik a színész lábáról. És mivel új, félteni, óvni, kímélni kell, hiszen alkalmi. Természetesen fehér zokni jár ehhez a cipőhöz, a külvárosi divat ezt diktálja.
Elnagyolt cipő, túlméretezett öltöny, visszafogott játék. Scherer játékának ereje éppen abban a kontrasztban érvényesül, ahogy Szikszai a testi erejét demonstrálja, a testét mutogatja, a hangját hallatja, Mucsi pedig különböző pózokban gondolkodik. Velük szemben visszafogott Scherer. Velük szemben halk, természetes, bájos, félszeg.
Mulatság van, azaz nincs. Csak hitték, hogy van, remélték, számítottak rá, ki tudja. Ülnek és várnak és keresik a megoldást. Scherer (is) egyre bizonytalanabbul, hitetlenebbül vár. Mígnem elege lesz és úgy dönt: felköti magát. A többiek eleinte megpróbálják jobb belátásra bírni. De ő kitart eredeti szándéka mellett. Igen ám... csak akkor az akasztásban megsejtik a mulatság lehetőségét. Mindössze annyi történik, hogy egy adott pillanatban komolyan veszik az öngyilkosságot: jó, legyen öngyilkosság, legalább történik valami. Hiszen hosszú ideje mindhárman ezen fáradoznak: történjen végre valami. Mindeddig ezt a történést (mulatságot, lagzit, temetést, bármit) kívülről várták és most egyszerre kiderül, hogy mulatság lehetséges itt, belül is: elég hozzá egy öngyilkosság. Az öngyilkos-jelölt viszont abban a pillanatban letesz szándékáról, ahogy a többiek beletörődtek. Ha már nem akarják feltartóztatni, akkor már kedve sincs hozzá. És akkor egyszerre elkezdik rábeszélni az öngyilkosságra, sőt kényszerítik: te nem akarod, de mi akarjuk.
Az áldozás szakrális mozzanat: mindazoknak a (travesztált) szakrális elemek sorába illeszthető, amelynek ez a mozzanat mintegy végkifejlete. Ugyanez a feláldozandó figura olvassa fel (pontosabban: nem olvassa fel) azt, ami előre meg van írva a nagykönyvben. A nagykönyv valóban nagy könyv, amelyet a szekrényből vesznek elő és amelynek tartalmaznia kell mindent, még ennek a létre nem jött mulatságnak a történetét is. A totális könyv, a Biblia. Az áldozata feladata, hogy felolvassa a jövendölést. Azonban nem tudja felolvasni. Nem fér hozzá ehhez a nyelvhez? Titkosírással van leírva? Nem tud olvasni? Semmi sincs leírva? Nem akarja felolvasni? (Hiszen a többiek bele sem néznek a könyvbe! Nem tudják, hogy mi áll vagy nem áll benne.) Bármilyen válasz helyes lehet: van vagy nincs jövendölés, jó vagy rossz: el van zárva. Előlük el van zárva az ismeret, a megismerés. Nincs fogódzó, támpont, forgatókönyv.
Az áldozat - most már akarata ellenére - ott áll, készen az ítélet végrehajtására. Fölötte melltartóból és derékszíjból összebogozott kötél, alatta a szék, amin áll. És ő hallja meg elsőnek azt, hogy (végre!) muzsikálnak. Tehát mégis van mulatság. Ezt várják, amióta itt vannak. Az áldozat bemutatásának ceremóniájáról hirtelen mindannyian megfeledkeznek, már csak a muzsikára figyelnek. A muzsika viszont, amit hallunk, sajátos égi zene: esik az eső. Esik az eső, fentről, az égből. És mindhárman kilépnek az esőbe. És akkor valóban megszólal a zene. Az eső: megtisztít. Odaállnak az esőbe, hagyják, hogy folyjon a víz rájuk, mossa át őket, tisztuljanak meg. Mintha egy beavatási szertartásban vennének részt.
