Quentin Tarantino nevével dobálózni a plakátokon és a tévé-spotokban már önmagában kétségkívül a jegyeladási statisztikát kimutathatóan feljavító marketingtevékenység volna, de persze ennél többről van szó. A Kill Bill író-rendezője executive producerként jegyzi a Motel című horrort, ilyen minőségében pedig kutya kötelessége mindent megtenni a film minél jobb hírveréséért, akkor is, ha ez azt jelenti, az ő nevével adják el a mozit. Főleg, hogyha tényleg hisz Eli Roth rendező képességeiben. Márpedig mi másért vette volna szárnyai alá a rendkívül tehetséges direktort, aki nemrég a Kabinláz című filmjével tette le a névjegyét a mozikban, most pedig valóságos lelki kínzókamrává igyekszik változtatni a vetítőtermeket. Meg a szlovákiai utazásokat szervező cégek irodáit. A Motel című film tudniillik néhány víg kedélyű amerikai fiatal kéjutazásnak szánt európai turnéját követi nyomon, amely igen drasztikusan fullad vérengzésbe. A srácok annak rendje és módja szerint felszednek pár csinos kelet-európai lányt, ám a randi váratlan fordulatot vesz. Mert addig oké, hogy gatyára vetkőztetve térnek magukhoz, csakhogy történetesen egy székhez kötözve találják magukat, zsákkal a fejükön egy a világtól látszólag teljesen elzárt, lepukkant helyen, ami ránézésre is fél infarktus. Főleg, amikor megjelenik az idióta szadó-cuccba bújt házigazda, azzal a feltett szándékkal, hogy mielőtt végez velük, levágja egy-egy testrészüket...
Tarantino filmjeiben valójában sosem láthattunk ilyen fokú kegyetlenséget. Annak ellenére, hogy munkái kapcsán gyakorta emlegetjük a leplezetlen erőszakot, a brutalitást, ám mindez egyfajta banalitásba csap át nála, ami miatt sosem fordítjuk el a fejünket, inkább - szégyen ide, szégyen oda - kuncogunk. És minél véresebb a jelenet, annál inkább: a Kill Bill nagy leszámolásánál szó szerint patakokban folyik a vér, oly mértékben, hogy azt már tényleg képtelenség komolyan venni. Ám a Motelnál egészen más a helyzet, hisz amit Tarantino annyira imád a távol-keleti brutál-horrorokban, azt most szépen meg is valósítja/valósíttatja: a film kínzásjeleneteit nézni is szinte fizikai fájdalmat okoz. Ám, ha lehet, még ennél is gyomorforgatóbb a sztori lényege, vagyis hogy mindezt a csonkolást és kivégzést az elkövetők pusztán passzióból végzik, nincs különösebb motiváció, egyszerűen csak ez a heppjük, és megtehetik. A témára Roth talált rá évekkel ezelőtt: a Távol-Keleten állítólag valóban létezik olyan vállalkozás, amely koldusszegény embereket vesz rá, hagyják magukat megölni egy mindezért a családnak tetemes összeget fizető milliomos keze által. A rendező azonban saját bevallása szerint nem érezte volna biztonságban magát, ha első elképzelése szerint mindebből összerak egy doksit, és inkább a játékfilm mellett döntött - azt legalább még fel is lehet turbózni. Sikerült. A szlovákok persze ki is verték a balhét, mondván miféle hírüket viszik ezek az amcsik a világban, s bár Tarantino személyesen utazott el a szomszédokhoz elnézést kérni, a haragszomrád azóta sem múlt el teljesen. Nézzék meg a filmet, megtudják, miért...
