Manapság három módja van a "biztos siker"-filmek készítésének. Egy jó kis feldolgozás mindig bejön, példának okáért említhetem a Rémálom az Elm utcában öreg horrorját, ami ezelőtt már 26 éve nem ment a mozikban. Egy másik módszer az "egyszerű de nagyszerű" közhelyes elve, amikor orosz terroristák törnek az amerikai elnökre (lást Angelina Jolie új filmjét, a Salt-ot). Végül, létezik természetesen még egy biztos segítség a kasszasiker felé vezető út megtalálásához, ez pedig nem más, mint a közkedvelt, vagy ha úgy tetszik, a ránk erőltetett szupersztárok bevetése.
Bizonyos hollywood-i híresztelések szerint Tom Cruise éppen a Mission Impossible negyedik és egyben utolsó részén dolgozik, amely 2011-re készülhet el. Már vetítik azonban a színészklasszis Knight and Day (Kéjjel Nappal) című kémvígjátékát, amely se nem több, se nem kevesebb Ethan Hunt pörgős kalandjainál.
Roy Miller egy titkos kém (Tom Cruise), aki valamilyen úton-módon June Evans autószerelőbe (Cameron Diaz) botlik. A gyenge-közepes filmekből (például A doboz) már ismert színésznő hisztériázva követi a nagyon laza szépfiút. Simon Feck (Paul Dano) egy fantasztikus bombát gyárt Millernek, s a profi kém ezt hivatott őrizni Spanyolországon, Németországon és Ausztrián keresztül. Az ember már nem is érti, hogy miért hagyták ki Olaszországot, hiszen tudjuk, hogy James Mangold rendező előző filmjében egy western-történetet mutatott be (Börtönvonat Yumába). Különben sem szokás kihúzni Rómát az üldözéses városok listájáról, hamár ennyire fantáziátlan volt a rendezés. Egyedül a spanyol helyszín emelkedik ki a többi közül. Egy bikaviadalt kereszteznek a főhősök, és a szegény állatok között cikázva üldözik egymást a rosszfiúkkal. Ilyet ugyan manapság sokat látni (emlékezzünk vissza a Perzsia Hercege - Az idő homokja című játékadaptációra, amiben struccok elől menekülnek a perzsa hősök), ám ez a jelenet mégis olyan emlékezetes, hogy szerintem 10 év múlva már csak ennyire fogunk emlékezni az egész filmből. Teljes könnyedséggel kiszámítható, hogy Roy Millert a saját főnöke akarja megölni, sőt, a CIA is nyakig benne van az akcióban. Így tehát a főhős senkiben sem bízhat. A Zöld zóna nevezetű háborús filmben, Matt Damon véletlenül szintén egy Roy Miller nevű szereplő bőrébe bújt. Ez azért érdekes, mert neki is az a kacifántja, hogy nem tudja, ki irányítja az általa felügyelt osztagot, és rá kell eszméljen, hogy saját generálisa áll a háttérben.
Akárcsak a magyar fordítás, a Kéjjel Nappal eredeti címe (Knight and Day) is csak egy szimpla szójátékra utal, hiszen valóban találkozhatunk a filmben egy lovagfigurába rejtett bombával, nomeg a főszereplő szüleinek a postaládáján is a "Knight" (lovag) szó szerepel, ám ezzel a két információval kiiktatatható a bonyolult jelképek és elgondolkodtatóan csavaros vonalak sorozata. Felhívnám továbbá a figyelmet a (nem is annyira) apró bakikra, gondatlanságokra. A 2001-es terrorcselekmények miatt életbe léptetett szigor óta tudjuk, hogy még a repülőgépünkre felvitt folyadéknak a mennyisége is előre meghatározott, korlátozott. June ennek ellenére előszeretettel ül fel egy Bostonba tartó gépre nagydarab kipuffogócsövekkel és éles bordázatú karburátor-szerkezetekkel.
Egy kevésbé ismert színésszel ez a Mission Impossible 3/4-ként funkcionáló, másik nevén Kéjjel Nappal című mozi csak egy nagyon rossz akciófilm lenne, de Tommal és visszatérő poénjaival kellemesen szórakozhatunk. Probléma van a címmel, a történettel, és a részletek kidolgozásával. Cserébe sok jó üldözést láthatunk (legyen az gyalogos, motoros, helikopteres, repülős, vagy autós). A Kéjjel Nappal bevételi listája is arról tanúskodik, hogy már (végre) egyre nehezebb egy kizárólag akcióra épülő, minden kéjjel-bájjal megkent filmet eladni. Nem elég a már említett két taktika: a sablonos történetek és világsztárok lapos ötvözete egyre kínosabbá vált.
3.5/10 pont
