Jonathan Mostow az a rendező, aki képtelen élni a rábízott lehetőségekkel. A Terminátor harmadik részében Schwarzeneggerrel az oldalán csupán arra tellett neki, hogy a második rész halovány utánzatával rukkoljon elő, most pedig kézhez kapott egy egészen zseniális sztorival rendelkező utópia-képregényt, hogy aztán igazi balfék módjára ne hozzon ki belőle semmi igazán izgalmasat.
Bruce öregszik
Kritikánk megjelenése idején már tudjuk, hogy a Hasonmás gyengus tizenötmillió dolláros első hétvégi eredménnyel nyitott az Egyesült Államokban, ami egy ilyen költséges akció/science-fiction esetében bizony igencsak kiábrándító eredmény. Nagyon nem jöttek be neki a kétezres évek, hiszen a Sin City (ami tömegnyi más sztárt is felvonultatott), és a Die Hard negyedik részének (itt pedig a franchise jelentett vonzerőt) kivételével egyetlen igazi kasszasikert sem tudott felmutatni az elmúlt tíz évben. Úgy tűnik most már egy komoly reklámbüdzsével megtámogatott, nagy költségvetésű mozi is kevés ehhez, így ne csodálkozzunk, ha Bruce hamarosan bejelenti, hogy nemsokára belekezd a Die Hard ötödik részének munkálataiba.
Negatív utópia
A Hasonmás egy noir-képregényből kölcsönözte világképét, melyben az emberek személyesen szinte már nem is érintkeznek egymással, hanem inkább az agyukkal otthonról irányítják a rájuk kísértetiesen emlékeztető robotokat, akik biztonságban elvégzik helyettük napi teendőiket. A biztonság illúziója akkor oszlik szét, amikor valaki egy olyan fegyverrel kezdi megsemmisíteni az ún. szurrogátumokat, ami agyi impulzusok segítségével az irányítójukat is megöli. Bruce Willisre, illetve az ő szőke és dús hajú robot hasonmására vár a feladat, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Az ötlet ragyogó, de sajnos Mostow és stábjának fantáziája kevés volt ahhoz, hogy kihozzák belőle a maximumot. A látványvilág túl steril és jellegtelen (még azon jeleneteknél is, ahol valódi emberek közt vagyunk), az alkotók pedig mindig a lehető legkiszámíthatóbb lehetőséget választják a történet fordulópontjainál a folytatásra.
Summa
Philip K. Dick valószínűleg kisebbfajta csodát vitt volna végbe ezzel a negatív és depresszív utópiával, de a mű néhány hollywoodi iparos kezében sajnos a sekélyesség irányába fordult. Egyszerűen nem használták ki az elidegenedés mélyebb, pszichológiai oldalát, és bár vannak próbálkozások ez irányba, a csekély kilencven perces játékidő nem enged teret a kibontakozásra, hiszen ennél jóval fontosabbnak tartották, hogy minél több akciójelenetet tudjanak beletuszkolni. A krimi szál sem az a fajta, ami elgondolkodtatja a nézőt, pusztán csak követjük a forgatókönyvírók meglepőnek szánt, ám folyton kiszámítható csavarait. Egy tehetséges rendező kezében a Hasonmás akár az év filmje is lehetett volna.
Kinek ajánljuk?
- Annak, aki az élet minden területén szeret helyettesíthető lenni.
- Aki szereti Bruce Willist megtörten látni.
- Utópiafilm-rajongóknak. Olyan kevés hasonló film van a mozikban.
Kinek nem?
- Aki a történetet olvasva többet vár egy átlagosan unalmas hollywoodi blockbusternél.
- Földhözragadt embertársainknak, akik nem szeretik a jövőben játszódó sztorikat.
- Aki szerint ez biztosan valami nagyon vicces történet lesz.
6/10
