A norvég Anne Sewitsky kapcsolati drámája bájos és keserű egyszerre, bizonyos szempontból pedig a legjobb értelemben vett tipikusan női rendezős film.
A szomszéd fűje mindig bejön
A Happy, Happy az a fajta kedves, csöndes mozi, ami előtt nem unjuk el az életünket és nem is az a skandináv létértelmező szenvelgés, ami az élet hiábavalóságáról akarna meggyőzni minket. Néhány elemét, sőt konkrét poénját egyenest az Amerikai szépségből vette át, bár ha pontosabbak akarunk lenni, akkor úgy mondjuk, Anne Sewitskyt is hasonló témák érdeklik és néhány karaktertípust (nem annyira filmes archetípusra gondolok, hanem inkább köröttünk szaladgáló "nem is hinnéd róla, hogy…" emberkékre) is ugyanúgy ítél meg. S bár színészei számos esetben vásznat betöltő széles mosolyt csillogtatnak, aligha vígjátékkal van dolgunk.
Két házaspár élete fonódik egybe valahol nagyon északon, ahol a madár is fázik, ellenben kevés az ember, aki pletykálhatna. Az asszony, Kaja erőltetetten nevet az életre, pedig semmi oka rá azon kívül, hogy van mivel befűteni. Férjét, Eiriket azonban már rég hidegen hagyja a nő jelenléte, szexről emberemlékezet óta nincs szó közöttük. Eirik szívesebben tölti idejét valahol az erdőben, vadászpuskájával, otthon keveset beszél, annak sincs sok mondanivalója. A történet a Ki költözik a szomszédba? c. filmes játék szabályai szerint kezd kibontakozni, hiszen megérkezik Sigve és Elisabeth, akik úgy tűnik, meglehetősen más módon és hangulatban élik világukat. A férfi jóképű és humoros, a nőből árad a szexualitás. Ám ahogy Jennifer Lopez fenekére is szokás mondani, hogy ti. azt is unja már valaki, úgy a jövevények élete sem csupa többszörös orgazmus.
Boy Next Door
[img id=311304 instance=1 align=left img]A szituáció, amit Anne Sewitsky megteremt, alapvetően arról mesél, hogy 1) mindenki irigyel valaki mást és 2) nagyon kevés dolog az, aminek látszik. Kicsit konkrétabban: Kaja, bár szó szerint belát a szomszédok hálószobájába, valójában csak feltételezi, hogy új barátaik a világ legboldogabb házaspárját alkotják, akiknek – magától értetődő – testi-lelki harmóniája őt a saját keserűségére emlékezteti, az elvesztett életszeretetre, az élmények hiányára, arra, hogyan lehet valóban megélni az életet, nem csak letudni azt. Ha Sigve és Elisabeth nem költöznének a közelükbe ellenpontként, talán még évekig nem fogalmazódnának meg benne ezek a gondolatok az ingerszegény vidéken, amely csak fokozza benne a bezártság, a szabadulni képtelenség érzését. Még akkor is, ha nyilván nem egy hótorlasz, hanem, bármilyen tabu is ezt kimondani, a házassága jelenti a ketrecet, helyesebben, amivé a házassága lett az évek során. Nem meglepő azonban, hogy férje hasonlóan érez, viszont erről egyikük sem beszél. Az apró és önmagukban ártalmatlan tüskék az évek alatt fojtogató szögesdróttá olvadtak össze, a hurok mindkettejük nyakán vérző sebeket ejtett, s a zsugorodó levegővételek egyre kevésbé alkalmasak rá, hogy szavakat formáljanak belőlük. Marad a túlélésre való összpontosítás, ám ez az irány mégis a csöndes elmúlás felé vezeti mindkettejüket.
Nem mind arany
A másik, az irigyelt, az áhított oldal szintén hordja a maga keresztjét. A kielégületlenség helyett őket épp a nő libidója taszította olyan helyzetbe, hogy vegyenek egy nagy levegőt és elhatározzák, megpróbálnak új életet kezdeni az isten háta mögött emelt hóemberek vidékén. Mire persze mindez kiderül, már kész az új felállás: Kaja egyre gyakrabban veti magát a szomszéd meztelen testére, akiben vagy bosszúvágy, vagy gyengeség bújik meg, ki tudja – az emberi lélek bonyolultsága kiismerhetetlen.
És épp ettől is szép film a Happy, Happy, amely az ember a boldogság utáni ösztönös loholásáról mesél, és arról, hogy igen ritka és szerencsés helyzet, amikor az egyén biztosan és jól tudja, mi is az a színes lepke, amit hálóval kerget egy képzeletbeli mezőn. Sewitsky stílusa nem harsány, nem obszcén és nem is didaktikus, viszont finom ecsettel festi le figuráit, akikről sokat tud, talán többet, mint amit mi is megértünk a filmből és talán többet, mint amit a figurák önmagukról. Ez persze így is van rendjén, ha ilyesfajta karaktereket mozgatunk egy társasjáték műanyag tábláján, ahol mindenkinek van valami elképzelése a szabályokról, de mindenkinek más és abban sem teljesen biztosak.
Kinek ajánljuk?
- Skandináv-mániásoknak.
- A kapcsolati drámák kedvelőinek.
- Feministáknak.
Kinek nem?
- Tiniknek.
- Aki látványos konfliktusokra vágyik.
- Aki sztárokat akar.
8/10
