A Shorewood High School egy teljesen átlagos amerikai középiskola, egy wisconsini kisvárosban, Shorewoodban. Az 1924-ben alapított gimnáziumba járt néhány később híressé vált ember, helyi politikusok, írók, újságírók, szerkesztők, üzletemberek, de mindannyiuk ismertsége és fontossága eltörpül három egykori diák popkulturális jelentősége mellett.

Itt érettségizett ugyanis három gyerekkori barát, akik a gimi után is jóban maradtak, és együtt jártak a Wisconsin-Madison egyetemre is, ahol megalapozták a későbbi ismertségüket.

David Zuckerről, az öccséről, Jerry Zuckerről, valamint a haverjukról, Jim Abrahamsről van szó, akik a 70-es évek végétől a 90-es évek közepéig elkészítették a világ legjobb vígjátékainak a nagy részét.

Először az egyetemen kezdtek el hárman egy rövid jelentekre, szatírákra épülő színházi társulatot, a Kentucky Fried Theatre-t, ami aztán egy mára viszonylag feledhető filmmé nőtte ki magát, ebből a filmből viszont nagyszerű karrier született mindannyiuk számára. A triójukra csak ZAZ-ként hivatkoztak, a munkamódszereik pedig nagyjából azok voltak, hogy a kezdeti időkben közösen rendezik és írják a filmjeiket, később ez úgy módosult, hogy inkább David Zucker rendezett, Jerry Zucker és Jim Abrahams pedig inkább írta a filmeket.

Eleinte mindhárman dolgoztak a filmeken, de később azért voltak olyan vadhajtások, amikor csak egyikük dolgozott egy-egy filmen, ezt viszont sokszor alig lehetett érezni a végterméken, hiszen a poénok ugyanolyanok voltak, a szatíra is hasonlóan épült fel, így inkább érdemes a ZAZ-ra egyfajta istállóként tekinteni, mint produkciós irodaként.

De nézzük az alkotásokat! A végén pedig szavazás!

Airplane! (1980)

Ha az 1977-es, még csak egymás után dobált jelenetekből álló Kentucky Fried Movie-t nem számítjuk, akkor a ZAZ trió rögtön az első filmjével baromi sikeres lett. A három és fél millió dollárból készült film 130 milliót hozott, de ami még ennél is fontosabb meghonosított egy teljesen újfajta, helyzetkomikumokra, szóviccekre és groteszk jelenetekre épülő humort. A klasszikus repülős katasztrófafilmek, de különösen az Airport-sorozat paródiája igazi filmtörténeti mérföldkő. Amikor elkészült, még Golden Globe-ra is jelölték, pedig szinte a semmiből jött a film. Számos jelenete és a szinkronban jópofán sikerült szófordulata mára szállóigévé vált. Természetesen olyan sikeres volt a film, hogy nem maradhatott el a folytatás, ez lett az 1982-es Airplane 2. - A folytatás, ami nem rossz, de ebben már nem vettek részt Zuckerék egyáltalán, sőt állításuk szerint a mai napig nem is nézték meg a filmet, aminek szerintük nem kellett volna elkészülnie.

Nagyon különleges ügyosztály (1982)

Ez ugyan nem moziflm, hanem egy hatrészes tévésorozat, de egyrészt itt hozták be a későbbi leghíresebb karakterüket, másrészt talán ez volt az az alkotás, amiben a tökélyre fejlesztették a csak rájuk jellemző humort, amit aztán az elkövetkezendő kb. 15 évben filmről-filmre vittek tovább. Klasszikus rendőrös sorozatról van szó, rengeteg ilyen volt a 80-as években, ennek a főhöse viszont a teljesen idióta Frank Drebin felügyelő, akit már itt is Leslie Nielsen alakított zseniálisan. Igazi filmtörténeti csemege, gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint a későbbi Csupasz pisztoly-filmek, csak itt még kisebb a költségvetés, és valamivel szofisztikáltabbak a poénok, de egyáltalán nem gyengébbek. A szinkron készítőinek ahogy az a Zucker-filmeknél lenni szokott, most sem volt egyszerű dolguk, a szóviccekre épülő helyzetkomikumokat nagyon nehéz egyik nyelvről a másikra átültetni, de sokszor bravúrosan összejött a dolog.

Top secret (1984)

Megvolt a katasztrófafilmek és a rendőrsztorik tökéletes paródiája, úgyhogy jöhetett a következő nagyon népszerű stílus: a kémfilmek. A Top secretben Val Kilmer az élete alakítását nyújtja, a film pedig a mai napig a legjobb kémfilm-paródia, pedig készült az elmúlt bő harminc évben jópár hasonló alkotás. Mondjuk nem elhanyagolható szempont, hogy a Top Secret a kémfilmek mellett Elvis Presley rock and roll musicaljeiből is hülyét csinál, ami nagyon sokat dob az egyébként is elég jól sikerült alkotáson.

Csupasz pisztoly (1988)

Szigorúak leszünk, a Csupasz pisztoly-trilógiának csupán az első részét rakjuk be a szavazásunkba. Noha mindhárom film egészen különlegesen szórakoztató a maga nemében, hiszen amit ezek az emberek csináltak, az úgy általában viccesebb a legtöbb vígjátéknál, de a második két rész Zuckerékhez mérten annyira nem nevezhető erősnek, ráadásul az utolsó részt már csak nem is ők rendezték. Na, de az első Csupasz pisztoly az valami olyat adott a világnak, ami egészen különleges. Egészen borzasztó belegondolni, hogy milyen lenne a világ vígjátéktermése, ha ez a film sosem készült volna el. Egyértelműen jobb hely lett attól a világ, hogy egy ennyire agyament ökörséget be lehetett valamikor mutatni a mozikban.

Nagy durranás (1991)

Ez volt az első alkalom, hogy teljesen szétvált a ZAZ-trió, az 1991-es Nagy durranás Jim Abrahams munkája, ő írta és rendezte a filmet, ami az 1986-os Top Gun paródiája, Charlie Sheennel a főszerepben. Nem voltak ott mellette a gyerekkori cimborái, de a humor, a teljesen esetlegesen összedobált történet, a tökéletesen idióta karakterek mind-mind tökéletesen hozták azt a hangulatot, amit egyébként a közös filmjeik szoktak. Abrahams igazából összeollózta az előző filmjeikből a bevált fordulatokat, figurákat, és kipróbálta őket egy új közegben. A dolog működött, a Nagy durránas egyáltalán nem rossz vígjáték, nyilván nem éri el a Csupasz pisztoly vagy az Airplane szintjét, de igazából nem is fair ezekhez hasonltani bármi mást.

Nagy durranás 2. - A második pukk (1993)

Mivel a Nagy durranás folytatása gyakorlatilag csak nevében hasonlít az első részre, ezért külön helyet szánunk neki. A két évvel későbbi folytatásnál Abrahams az akkoriban igen népszerű Rambo-sorozatból csinált teljes kreténséget. Egészen mesteri, hogy az első és a második rész úgy-ahogy összeköthető egymással, de igazából semmi közük egymáshoz Charlie Sheenen, meg néhány mellékszereplőn kívül. Erre is jutott néhány emlékezetes poén és szófordulat, ráadásul ez a 90-es évek eleji-közepi időszak igazi dömping volt az ilyen filmekből. Hiszen ekkoriban jött ki a Csupasz pisztoly két folytatása is, valamint Leslie Nielsen is ezekben az években volta csúcson, nem csak Zuckerék idióta vígjátékaiban kapott idióta szerepeket.

Nagyjából a Nagy durranás második részével ért véget a nagy korszak, egyrészt később sem készült már ZAZ-film, de Zuckerék is eltávolodtak a rájuk jellemző humortól, és a későbbiekben inkább különféle tucatvígjátékokat vállaltak, hol íróként, hol rendezőként, hol producerként.

Mindannyian 70 körül járnak már, ezért kicsi az esély arra, hogy újabb filmmel jelentkeznének, egyikük sem aktív már legalább 5-6 éve. 2013-ban felmerült, hogy Ed Helmsszel a főszerepben újraindítják a Csupasz pisztoly-szériát, de szerencsére ebből azóta sem lett semmi.