Az a kellemetlen, ha agyonlövik az embert. Mel Gibsonnal persze ilyesmi nem fordulhat elő. Vagy ha mégis, hát túléli, annyira mellékes szerve az neki. De ez még csak hagyján. Hőseink a kínaiaktól bugáznak pénzt, minélfogva az osztozkodás során ferde szemmel néznek egymásra, amit meg is bánnak, lévén hogy gesztusuk nélkülözi a politikai korrektség leghalványabb szándékát is (vö. jappán és kínai).
Az a kellemetlen, ha egy tolvaj házasságban él. Szenved nyilván a nyomorult pária, párjától nagyon is. Összeszűri a lét és nem lét összes kérdését, minden szóba és szereposztásba jöhető tettestárssal, csak győzzön elégtételt venni szegin ura minden mellékszereplőn.
Az a kellemetlen, ha az embernek minduntalan moziba kell járnia, mert gépész a pasija.
Eztán aztán csak a kellemes dolgokról fogunk beszélni. Ki szerzi meg a pénzt? Milyen pénzt? A dollárpénzt. Mel, még szép, de hogyan a nehézségeken át. Mert ütik-verik mindig a nyomorultat. Összeesküdött a gonosz világ ellene. Miért folytassam?
A cuccot a Szigorúan bizalmas (L. A. Confidental - Ladányi Andreával [L. A.] egyébként lapunk számos oldalán összefuthatni - a szerk.) írója rendezte, így akár fekete filmnek is nevezhetnénk. Mel persze bosszút áll, s a szálak messzire vezetnek.
Szóval tessék elképzelni egy csávót! Nem a Melt. Egy másikat. Írt negyvenkilenc szinopszist, ezerhuszonnégy vázlatot, egy forgatókönyve meg úgy bejött neki, mint a kém a hidegről, minélfogva számosabb lóvékkal küldték mogulok meg az agyát. No, mit tudsz, szépöcsém, némi keleti stichhel, mert azt bírják most nagyon a népek, a srác mondjuk teljesen titokban termesszen biobalkánt a balkonon, rövidítve meg ekképp a maffiát és a forgatókönyvet. Kézhez a kész, mellhez a Mel, amúgy.
