A legfrissebb kritikák kissé fanyalognak Judd Apatow legújabb rendezése kapcsán, de szeretik a film karaktereit és meglepő módon senkit sem idegesített különsebben a főszereplő-forgatókönyvíró Amy Schumer egyénisége – pedig volt rá esély.
A Movieaddicts hiányolja a füvezést a filmből, de lelkesen fogadták a végeredményt:
„Apatow most csak bérmunkába rendezett, de Amy Schumer stílusa nagyon fekszik neki, megtalálták a közös hangot. A film simán hozza eddigi filmjei hangulatát és stílusát, talán csak kevesebbet füveznek benne. A történet jól van felépítve, kellően megismerjük a főszereplőt, mielőtt rázúdulnak az események. Egyértelmű központi szerepe nem nyomja el a többi figurát, mindenkinek jut elég idő, hogy brillírozzon. John Cena önmagát parodizálja, a síkagyú, önimádó izomtibor szerepében, akárcsak LeBron James, aki a legtöbbet kereső sportolóként a legnagyobb sóher. De a sok nevetés mellé kapunk családi drámát egy hugi-nővér-apa háromszögben, ami szintén egészen megállja a helyét, mit-akarok-az-élettől szituációt, és persze némi romantikát, de még a nyálhatáron innen.”
Az AeonFlux alapvetően bírja Apatowot és a főszereplő Amy Schumert:
„Judd Apatow-nak kéne már adni valamilyen kitüntetést. Hazája szolgálatáért. A mostani 100 millió dolláros bevétel azt sugallja, jelentős igényeket elégít ki úgy, hogy közben túl nagyot sosem gondol. A Kész katasztrófa például egy harmincas nőről szól, aki nem kíván megállapodni, férfiakkal való érintkezése így egyéjszakás kalandokra korlátozódik. Oké, ez mégis kicsit rendhagyó elképzelés, elvégre aligha vetett volna rá ügyet ekkora tömeg, ha férfi lenne a hős. Ez a lényeg: egy Apatow-filmtől nem szokatlan az az egyszerű, mégis hatásos ötlet, hogy csavarint a berögzült szerepeken.”
Az IGN is lelkesedett a Kész katasztrófáért:
„Itt van Amy Schumer, Amerika aktuálisan kedvenc komikája, aki a maga maró cinizmusával, de mégiscsak saját életéről mesél. Azt persze nem köti a néző orrára, hogy mi igaz és mi nem, de pont ettől olyan érdekes az egész. Rajta kívül is tele van a film apró, de mégis zseniális karakterekkel, ide sorolva a Downtown Abbey-függő LeBron James-t, Amy karrierista félőrült főnökét, Diannát (Tilda Swinton) vagy apját, Gordont (Colin Quinn). Bőven akad a filmben jól megírt - vagy éppenséggel - rögtönzött poén, de a titka egyértelműen a karakterekben rejlik, akiket meglátva már automatikusan vigyorogni kezdünk, mert tudjuk, hogy megint mondanak vagy tesznek valamit, amin majd nevetni fogunk. Aztán végül azon kapjuk magunkat, hogy az egész filmet végigvigyorogjuk.”
Filmtett a lényegre tapintott, vagyis Amy Schumer milyenségére:
„Amy Schumer debütfilmje keveset tesz azért, hogy írója karrierjének alapjaként szolgáljon: ő az a poszt-feminista celeb, aki humoristaként csillog igazán, hiszen stand-upjaiban kiforgat mindent, amit egy női humoristától elvárhat az ipar, könyörtelen szatírái a teljes spektrumot foglalják magukba, de önmagán röhög a leginkább. Kétségtelen, hogy rajongói hasonló produkciót vártak a Trainwreck-től is, Hollywood azonban túl prűd ahhoz, hogy helyet engedjen Schumer naturalizmusának. A konklúzió: megéri egy pillantást vetni rá, hisz úgysem láttátok még Tilda Swintont melírozott hajjal és Jack Sparrow-t idéző sminkben, a Trainwreck azonban nem más, mint egy újabb romkom, mely többet ígér, mint amennyit kivitelez, s melyben az egyébként jóízű humor lehetne kicsit dekadensebb, mi több: kiterjedhetne maga a műfaj ironizálására is.”
A Filmszakadás a játékidő hosszával elégedetlen:
„A rendező titka a béna dolgok profi alkalmazása, amitől ez a film sem lesz „katasztrófa”, hanem egy kellemes kikapcsolódás. Bár annak ellenére, hogy a poénok ülnek, kissé túl sok van belőlük (ha lehet egyáltalán ilyet mondani vígjáték esetében), illetve az indokolatlan kétórás játékidő miatt elveszíti a film a ritmusát a végére, ahogy a néző is a türelmét, hiszen úgyis mindenki tudja, hogy mi lesz a vége. Nem kellett volna ennyire elhúzni azért a pár plusz poénért, de még így is megtartotta a „méltóságát”. Ha másért nem is, a két főszereplőért megér egy laza kis estét, mert a mozifilmek világában csak mostanában helyet kapó Amy Schumer és Bill Hader nagyon is megérdemli a nézői figyelmet.”
Kedvencünk az ARTIQ okfejtése: a kritikusnak bizony meg kellett erőszakolnia az agyát a film miatt!
„Hiszem, hogyha egy film nem képes új megközelítésben prezentálni egy unalomig ismételt témát, akkor annak egyszerűen felesleges elkészülnie. Szigorú elvárásaim tengerében csupán egyetlen kikötő létezik: a humor; létjogosultságot szerezhet a film, ha van benne szellem. A Kész katasztófa néhány vicces pillanat erejéig elhitette velem, hogy volt értelme megalkotni. Aztán kijöttem a teremből, és négy nap múltán meg kellett erőszakolnom az agyam, hogy emlékezzek rá. Szóval az a szörnyű sejtésem, hogy nem válik említésre méltó darabjává sem a nők emancipációjáról szóló filmek, sem a romantikus vígjátékok halmazának.”
