Kate Beckinsale-t kihagyták az Underworld 3-ból, ezért most kétszer olyan elszántan meztelenkedik és suhogtatja a bőrkabátját a negyedik részben, mint korábban, fanatikusan bizonygatva: negyven felé is jól áll neki a sztreccsnadrág. Az alakításával nincs is semmi gond, szaltózik, lő, keményen néz, amikor kell, csak épp tűrhető történetet meg látványos effekteket felejtettek el mellé rakni. Az Underworld - Az ébredésről kijövet pont olyan érzésem volt, mint amikor megnéztük a haverral a tékából kihozott DNA ragadozót, mert azt hittük, a Predator folytatása: B-filmnek elmegy kóla és popcorn mellé, de semmi köze a régi klasszikushoz.
A 2003-as Underworldot azért szerettük, mert a nyitójelenetben a dögös főhősnő a Ferenciek tere Klotild-palotájából ugrott ki, a farkasember a Lakatos József u. 39-ben lakott, Görög Zita meg vámpírkirálynő volt, amíg szét nem tépték. A negyedik rész sajnos tudatosan szakított a korábbi technogótikus látványvilággal (a szörnyvadász kommandósok már az első percben szétbombázzák a Klotild-palotát), mert a sztori átkerült 12 évvel későbbre, hogy egy parkolóház betondíszleti között is le lehessen forgatni.
Az új rendezőpáros, Måns Mårlind és Björn Stein kilúgozott a filmből mindent, ami a vámpírt vámpírrá, a farkasembert farkasemberré teszi: a jövőben a vérszívók békés hippi kommunában élnek, nem regenerálódnak, és némelyiküknek már a napfény sem árt, a vérfarkasok meg kifejezetten szeretik, ha ezüst csatabárdot állítanak a fejükbe.
Az Underworld 4-et a Mátrixból, a Terminátorból, az előző Underworld-epizódokból és Roger Corman gumiszörnyes B-filmjeiből lopkodták össze. A fejfájásig szűrőzött kék-fehér színvilág és a bőrszerkóban verekedés 13 évvel a Wachowski-fivérek után már unalmas és ciki, az agyloccsantó erőszakhoz az ürügy meg csak annyi, hogy a mélyfagyasztásból ébredt Selene vérivó Sarah Connorként védelmezi a gyerekét, a vámpír-vérfarkas hibridet (India Eisley), miközben felkoncolja egy gonosz vállalat összes munkatársát és leamortizál egy irodaházat.
A feszültségforrás elvileg az, hogy a vámpírmenedékbe vitt mutáns kislányt (aki 14-nek ha kinéz, pedig amúgy már 18 éves) folyamatosan zaklatják a vérfarkasok, de ezek a jelenetek idegesítően nevetségesek. Az animátorok higanyból öntött patkányembereket rajzoltak a lycanok, azaz a vérfarkasok helyére, ráadásul a jobb sorsra érdemes bundásoknak pont olyan könnyű kitépni a szívét vagy betörni a fejét, mint az Alkonyadtól pirkadatig puhatestű paródiavámpírjainak. Csak ezt itt nem paródiának szánták a készítők, mert hozzácsaptak még pár közhelyes keménykedést és lejárt szavatosságú örökigazságot az "Ölj, vagy téged ölnek meg"-től a "Kőszívű vagyok és rideg, de azért legbelül vannak érzéseim"-ig.
Jelenleg két hollywoodi bombázó harcol az akcióhorror királynője címért: amíg Kate Beckinsale farkasembereket meg vámpírokat darál, Milla Jovovich háromévente lemészárol egy városnyi zombit. Közös bennük, hogy mindketten a geekek számára vonzó egyenruhában, fűzőben és sztreccsnadrágban domborítanak, és hozzámentek ahhoz a fickóhoz, aki összehozta nekik a végtelenségig folytatható, aranybánya franchise-t (Beckinsale Len Wiseman felesége, Jovovich Paul W.S. Andersoné).
A párhuzamokat persze tovább is lehet sorolni. Mindkét akciószéria ígéretesen indult, de egyre silányabb folytatásokat kapott. Andersont és Wisemant is megrészegítette a 3D-őrület, de csak belassítva fröcsögő vérre és kétméteres baltákra futotta tőlük, minden más tárhatású effektjük jegydrágító, üres parasztvakítás. Mindketten a nevetségesség határát súroló akciójeleneteket forgatnak, a kóros ötlethiányukat a szörnyeik óriás változatával pótolják, és sajnos beleszerettek már annyira a saját brandjükbe, hogy ha a kasszáknál összejön a gyártási költség triplája, belevágnak a következő részbe. A Beckinsale Vs. Jovovich-meccset ezúttal a vámpírcsaj nyerte, de ez nagyjából akkora dicsőség, mint bennmaradni a Megye II.-ben.
IMDb: 7,2 pont
Rottentomatoes: 31%
Index-ítélet: 3/10
