Nagy divat manapság a másságról filmet forgatni. Benne van a levegőben a téma, szinte az utcán hever. Nem mindegy természetesen, hogy milyen mélységű alkotásról van szó: könnyed szórakoztatásról vagy a vérvalóságról. A franciák nem bújhatnak ki bőrükből: nem véletlen, hogy a vígjáték műfajában közelítenek az ügyhöz, fűszerezve a náluk honos arab bevándorlók kérdésével.
Merzak Allouache filmjének főszereplői főként párizsi arab bevándorlók. Éjszaka élnek. Mindannyian egy felkapott transzvesztita-bár dolgozói, ahol kiszolgálnak és fel is lépnek. Békés és baráti itt a hangulat, mindenki szereti egymást. Csupa mosolyt látni az arcokon. Az éjszakában lehet úgy tenni, mintha a többségi, nappali elutasítás nem létezne.
Chouchou (Gad Elmaleh) is illegális bevándorlóként érkezik a francia fővárosba. Egy pszichológusnőnél sikerül elhelyezkednie valamelyik kedves kertvárosi részen. Természetesen a munkaszerzés sem ment könnyen: először a helyi papnál, Leon atyánál (Claude Brasseur) kapott szállást és titkolnia kellett más irányú vonzalmait. Főként az öreg plébánost segítő kispap, Jean atya (Roschdy Zem) előtt, aki fafejű konzervativizmusával nem hajlandó semmilyen kilengést elfogadni. A történet végére aztán ő is megbarátkozik a szimpatikus lányruhás arab fiatalemberrel.
Chouchou-nak nagy szerencséje van a doktornővel, hiszen miután fény derül valódi énjére, a hölgy engedélyezi, hogy női ruhában sürgölődjön a házban, és így fogadja a pácienseket. Chouchou-t a szerelem is eléri: megismerkedik Stanislas-szal (Alain Chabat). A bonyodalmak ezután következnek. Állandó menekülés a rendőrség elől. Ráadásul Stanislas családjával is el kell fogadtatnia magát Chouchou-nak.
Kalandoknak és humoros helyzeteknek nincs híján a mozi. Nem akarnak nagyon mélyre ásni, inkább a látványos felszínt boncolgatják franciás eleganciával. Klasszikus vígjátéki szituációk sorjáznak a filmben: talán egy kevéssel több is a kelleténél. Nem állítanám, hogy ez lenne feltétlenül a megfelelő mód a transzvesztiták életének bemutatására, hiszen itt főként az amúgy is ismert közhelyekből és sztereotípiákból mutatnak kötegnyit. A jóindulatot azért nem lehet eltagadni a filmkészítőktől. Érdekességet akarnak mutatni, és egyben szórakoztatni is. Kinek-kinek ízlése szerint.
