Marc Forster azok közé a fiatal, s ambiciózus filmrendezők közé tartozik, akik első sikereik óta arra törekednek, hogy minél több műfajban kipróbálják magukat.
A Szörnyek keringőjével feltűnt (a film 2001-ben Halle Berry-nek Oscar-díjat hozott) direktor pályaképe a kortársak közül leginkább az Amerikai szépséggel debütált Sam Mendes filmográfiájával mutat rokon vonásokat: kifogástalan minőségű, középfajsúlyos, mindenkinek tetszeni akaró hollywoodi mozik gyártói mindketten, ennek fényében pedig nyilván az sem véletlen, hogy Forster egyik tervezett projectjét (Khaled Hosseini Papírsárkányok című regényének adaptációjáról van szó) eredetileg Mendes kívánta megfilmesíteni.
Míg Mendes esetében a Kárhozat útja jelentette a műfaji filmekkel, történetesen a gengsztereposzokkal szembeni tiszteletadást, Forster a Maradj!-jal a Hatodik érzék és a Jákob lajtorjája stílusában igyekezett túlvilági elemekkel tarkított pszicho-thrillert készíteni. A nagy igyekezet elsősorban filmje szokatlan képi világán és a műfaj szabályai szerint folyamatosan homlokráncoló színészek alakításán látszik. Utóbbiak, vagyis a gondterhelt pszichológust alakító Ewan McGregor és a még nála is ijedtebb tekintettel tüntető Naomi Watts minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy komolyan vehessük Forster filmjét, melyben a valóság és a képzelet olyan furfangos módon gabalyodik egymásba, hogy ember legyen a talpán, aki nem szédül bele a látottak értelmezésébe. McGregor szerencsétlen pszichológusa is jobbára csak mereszti a szemeit, s nem érti milyen kalamajkába keveredett. Pedig az egyetemi szakrendelésére betoppanó, s öngyilkossággal fenyegetőző fiatalember esete annak rendje és módja szerint rutinesetnek indult, lelkiismeretes pszichológusunk azonban hamarosan egy sor, a józanésznek ellentmondó esemény forgatagában találja magát.
A minden kérdésre választ adó magyarázat természetesen a film legvégére marad, addig is a legjobb, amit tehetünk, hogy átadjuk magunkat a filmesek által nagy gonddal megfestett látomás-szerű képsoroknak. Forster filmjének legizgalmasabb szereplője ugyanis nem a lassan tinisztár-státusba lépő Ewan McGregor, és még csak nem is a most is elbájoló Naomi Watts, hanem New York városa, mely a szemfüles látványfelelősöknek és a példás operatőri munkának köszönhetően ezúttal távolról sem az ismerős arcait mutatja.
