A feliratozás ellenére is magyarul beszél a film. Legalább egy mondat erejéig, amikor is az öreg cigányasszony megátkozza a banki alkalmazottat, és azt próbálja meg kimondani, hogy "az ördög szálljon beléd". Beleborzongtam.
Nyilván ez is a cél, mert más értelmét nehéz lenne felfedezni a Pokolba taszítva című horrornak. Amennyire megfigyeltem, a horrornak két alaptípusa van: az egyikben ijesztgetnek, a másikban undorítanak. Az ijesztgetés lehet nyomasztás, magányosan kell sétálgatni az üres parkolóban, és van a huhogás, amikor nem történik semmi, de hirtelen a főhős nyakába ugrik valaki iszonyatos zajjal.
A Pokolra taszítva modern alkotás, így ötvözi a három típust, van parkoló, és most is kiderül, hogy ennél veszedelmesebb hely nincs a világon, következmények nélkül még olyan jellegtelen filmhős sem sétálgathat benne, mint Alison Lohman. Persze Alison Lohman szándékosan olyan, amilyen, hiszen ettől kellene hatnia a filmnek: nem a szépeket és különlegeseket kísértik a gonosz szellemek, hanem a kislányt a szomszédból, meg a szegény irodistát, aki fejét csóválja hitelátütemezési kérésünkre.
Huhogni itt is huhognak az ördögfiókák, az a legkevesebb, hanem a gusztustalanságban a Pokolba taszítva elég erős, van kiköpött, nyálas műfogsor, kukacok, váladék, kiásott hulla, továbbá különböző testnedvek és gezemicék egymás arcába okádása, ilyenkor eszembe jutott, hogy talán mégis a hét másik bemutatójára, a Görögbe fogadva című vígjátékra kellett volna beülni.
Mert a másik serpenyőben nincs nagyon sok. Van egy magyar átok, de aki mondja, annak Sylvia Ganush a neve, ettől nem lehetünk nemzeti érzéseinkben megsértve. A technika viszont most már tényleg erős, szuperközeli képeken sem érezni a csalást. Hogy egy légy rászáll a lány arcára, az még belefér a hagyományos keretekbe, biztosan bekenték szegényt valami legyek számára vonzó anyaggal. De amikor a rovar bemászik a lány egyik orrlyukán és kijön a másikon, majd óvatosan megemeli az ajkát, és odabent kezd el zizegni, világos, hogy mindez nem valóság, csak trükk, annak viszont profi.
Ezek után fájdalmas csalódás, hogy egy olyan edzett rendező, mint Sam Raimi a poklot csak föld alatti tűzként tudja elképzelni, az ördögnek szarva van és patája, a kísértetek sötét ruhás, sápadt gyászhuszárok. Ha azt csinálnak, amit akarnak, akkor vajon miért ezt akarják?
Bár, ha jobban belegondolok, akkor ez az egész filmre is érvényes kérdés.
