Santosh Sivan indiai rendező filmje, a Tahaan észak-nyugat Indiában játszódik, Kasmírban, a nagy-Himalája és a Pin Parjal lélegzetelállító hegyvonulatai között. Játékfilmként, társadalomrajzként és természetfilmként is egyaránt lenyűgöző.
A film, főhőse egy nyolcéves kisfiú, Tahaan, aki néma édesanyjával, nővérével és nagyapjával él egy faluban. Apja eltűnt, mint fogoly, és egy szamarat hagyott rá, Birbalt, aki a legjobb barátja lett. Amikor a nagyapa, a családfenntartó meghal, el kell adni mindenüket az adósságok miatt, így a csacsin is túladnak, amibe a gyermek természetesen nem törődik bele. Miközben az anya, férje folyamatos keresésével van elfoglalva, a fiú a szamarat követi, a falusi mulatság közepette elköti, az új gazdával alkudozik, hogy visszaszerezhesse, ám hiábavaló a küzdelme, a felnőttek kegyetlenek. Párhuzamosan zajlik a jóért, a barát visszaszerzéséért folytatott harc, meg a szigorúan ellenőrzőtt, feszültségekkel, agresszióval, határon áthúzódó terrorral, fájdalmakkal teli, hagyományos társadalom hétköznapi küzdelmeinek története. A helyszín mindehhez pedig maga a csoda, a helyi közösségek ünnepei, imái, zenéi, teázási szokásai, viselete, házaik, finom gesztusaik, és a fenséges természet közönyét igazán hűen visszaadó képek megteremtik a filmben a harmóniát.
A szamár végül egy utazó gyümölcskereskedőhöz kerül, a fiú követi és beáll hozzá dolgozni, hogy visszavásárolhassa tőle a szamarat. A határon túl a hegyek közé járnak, útjuk sok emberi történet között vezet, igaz, olykor csak pillanatokat látunk egy-egy család, vagy közösség életéből. Ismétlődnek az utak, a sztorik, a fiú nap, mint nap hazatér, önfejű kiskölyök, de a döntéseiben felnőttebb, mint a körülötte lévő emberek. Igazi erénye a filmnek, hogy a megható pillanatok nem hajlanak soha szentimentálisba, mert a néző egy játékától megfosztott gyerek láttán önmagában is könnyen sírva fakad. Tahaant végül becsapja a kereskedő, s a hasonló korú, szüleit elveszített unokájának adja a szamarat. A fiú pedig elkeseredetten rohan haza és közben felajánlja neki egy fiatal férfi, hogy, ha segít neki egy kézigránátot átcsempészni a határon, akkor visszaszerzi a szamarat. Tahaan mindent megtenne egyetlen megértő társáért, de mégsem válik részévé az erőszaknak, ami körülötte zajlik, megőrzi gyermeki, józan ítélőképességét és apját is megtalálja. Bár a szamár-gyerek relációban is happy end a történet, mégsem áll helyre a világ rendje, nyugtalanító, vibráló, életteli csönd marad a vége felirat után. Kasmír igazán különleges világ.
