Mentőzéssel szedte össze a pénzt a Mad Max-re

A görög bevándorlócsaládban született ausztrál George Miller egy kórház sürgősségi osztályán dolgozott, ahol különböző sérülteket kezelt, köztük olyanokat is, akik autóval, motorral karamboloztak - több barátja is autóbalesetben halt meg. A Sydney-i sürgősségin találkozott Byron Kennedyvel, akivel jó barátságot kötött, és együtt készítették el a fesztiválokon sikeresen szereplő, díjazott Violence in the Cinema, Part 1 című rövidfilmet. Ezután egy egész estés filmről álmodoztak, egy "hangos némafilmről", és James McCausland forgatókönyvíróval megírták a Mad Max-et, amit részben az 1973-as olajválság ihletett. Elég nehezen ment, hogy összeszedjék a pénzt a filmre, ezért hogy kiegészítsék az innen-onnan szerzett összegeket, Miller és Kennedy mentőbe ültek - Kennedy vezetett, Miller látta el a betegeket -, és három havi fizetésükkel együtt már fedezni tudták a 350-400 ezer dolláros költségvetést. (Kennedy 1983-ban halt meg egy helikopterbalesetben, miközben helyszíneket kerestek a Mad Max harmadik részéhez.)

A forgatást jórészt gerillamód végezték, ugyanis nem volt engedélyük, és az országúti száguldást sem tudták walkie-talkie-val felügyelni, mert lebukhattak volna. A rendőrség mégis megneszelte, de rendesek voltak, és segítettek a stábnak: lezárták az utakat, hogy gördülékenyebben menjen a munka. A Mad Max végül óriási sikert aratott anyagilag és kritikailag egyaránt, és csak Ausztráliában jó ötmillió dollárt kaszált, világszerte pedig százmilliót.

Sok embert tett vegetáriánussá

A Dick King-Smith népszerű regényei alapján készült Babe forgatása nem volt egyszerű, és nem csak a forgatáson használt ezer állat miatt. Miller íróként és producerként vett részt a filmben, és nagyon feszült volt a hangulat közte és a társíró-rendező Chris Noonan között. Mindketten máshogy képzelték el a filmet, ezért feszültek annyira egymásnak, de Noonan elképzelése bejött, ugyanis a Babe hét Oscar-jelölést gyűjtött be, köztük a legjobb film és rendezés kategóriájában, bár végül csak a trükköket díjazták.

A birkaterelő kismalac történetének azonban talán a legnagyobb érdeme, hogy a film megtekintése után sokan váltak vegetáriánussá, és (ha csak átmenetileg is) a disznóhús vásárlása is megcsappant. A Hoggett gazdát alakító James Cromwell hellyel-közzel már korábban is vegetáriánus volt, de a film után még szigorúbbra vette az étrendjét, egyúttal tevékeny állatvédő lett.

És mi történt a címszereplő kismalaccal? Babe-et 48 malacka játszotta, és egyikből sem lett kolbász - a forgatás után különböző tanyákon vígan élték életüket. 

Részben miatta kellett távoznia egy stúdiófőnöknek

A Babe sikere után Miller szabad kezet kapott a folytatáshoz, amit már ő is rendezett. A Babe 2. - Kismalac a nagyvárosban egy furán eklektikus látványvilágú, groteszk, iszonyú félelmetes és nyomasztó mesefilm lett. Pedig a nagyközönség már egy finomított változatot láthatott, ugyanis a tesztvetítéseken a gyerekek halálra rémültek, és a szülők aggodalmukat fejezték ki, hogy ez így talán mégsem helyes. A Universalnak gyorsan kellett cselekedni, mert már csak egy hónap volt a bemutatóig, és bár érdemi változtatásokra már nem volt idő, a legdurvább jeleneteken, illetve Mickey Rooney karakterének jeleneteiből is vágtak. Mi tagadás: a kismalac városi kalandja ellentmondásos film lett, telis-tele felkavaró jelenetekkel (Hoggetné megalázása, vagy amikor az őrkutya meg akarja ölni Babe-et, és csaknem megfullad, az aranyhal haldoklása), ám ízlés szerint egy páratlan, méltatlanul elfeledett mesterműnek is tekinthetjük - a híres amerikai filmkritikus, Roger Ebert nagyon szerette. Végül a film csúfosan megbukott, és mivel a Brad Pitt és Anthony Hopkins Ha eljön Joe Black-je is kőkeményen leszerepelt a pénztáraknál, a Universal akkori vezérének, Casey Silvernek mennie kellett.

Az Oscart táncoló pingvinek hozták meg neki

Különös belegondolni, hogy a Mad Max rendezőjének köszönhetjük az abszolút családbarát Táncoló talpakat. A film ötlete még a Mad Max 2. forgatásáról származik: Miller találkozott egy operatőrrel, aki megmutatta neki az Antarktiszon készült dokumentumfilmjét, és javasolta, hogy ő is vágjon bele egy hasonlóba. Később egy David Attenborugh-film adta meg a végső lökést, és a sarkvidéki jég egyre aggasztóbb olvadása is ösztökélte a rendezőt, hogy az animációs filmmel is felhívja a világ figyelmét a környezeti katasztrófára. A táncoló pingvinek ötletét hamar eladták: amint megmutatták a film korai, 40 oldalas vázlatát a Warner vezetőinek, azok rögtön rábólintottak. A Táncoló talpak végül Oscart hozott Millernek a legjobb animációs film kategóriájában, ám a folytatás már vegyes kritikákat kapott és anyagilag is megbukott.

Ő rendezhette volna az Igazság Ligáját

2007-ben a Warner már a vásznon akarta látni az Igazság Ligáját, de független lett volna Nolan akkor induló futó Batman-sorozatától. A rendezéssel Millert bízták meg, és a produkció előkészítése elég szépen haladt, már a színészek jó részét is kiválasztották, amikor közbeszólt a forgatókönyvírók sztrájkja, és el kellett halasztani a kezdést. Közben költségvetési problémák is felmerültek, és folytonosan tologatták a forgatás kezdetét - közben bemutatták A sötét lovagot, Christopher Nolan hirtelen befolyásos személlyé vált, és meggyőzte a stúdiót, hogy ne legyen egyszerre két Batman. Aki kíváncsi rá, elolvashatja a Justice League: Mortal forgatókönyvét.

Idősen megcsinálta minden idők legtökösebb akciófilmjét

Noha a Mad Max, és különösen annak második része ott van minden idők legjobb akciófilmjei között, George Miller 68 évesen dicsőült meg a Mad Max - A harag útjával. A film valóságos mestermunka: jórészt praktikus trükköket alkalmaztak, az akciójelenetek a kaszkadőrök bravúrjait dícséri, a kétségtelenül egyszerű sztori nagyon hatásos, nem mellesleg megteremtette a modern női akcióhőst, a fényképezéssel és a vágással pedig egy új szintre emelte és visszahozta a feszültséget és a dinamikát az akciófilmekbe.

Pedig a forgatást hosszas kudarcsorozat előzte meg: a munkát már 1997-ben elkezdték, majd 2001-ben és 2003-ban is lefújták a forgatást, először a szeptember 11-i terrortámadások, majd az iraki háború miatt. A helyszínek is alaposan megtréfálták a stábot - a választott sivatagi helyszín egy kiadós esőzés után virágba borult - így végül 2012-ben vághattak neki a filmnek. Mel Gibson közben otthagyta a stábot, a helyére Tom Hardy került. A namíbiai forgatás alaposan megviselt mindenkit, Hardy és Charlize Theron is komolyan összebalhéztak Millerrel. 

Az irdatlan iramot diktáló, fantasztikus látványvilágú filmet John Seale fényképezte, aki akkor 73 éves volt, és Miller felesége, Margaret Sixel vágta. Az eredmény több mint 200 díj, köztük hat (technikai) Oscar, óriási kritikai és anyagi siker lett.