A Fehér pokol nem pont az a túlélőfilm, aminek elsőre tűnik. Tévéajánló!
A hatvanhoz közel, 2008-ban Liam Neeson átképezte magát akcióhősnek. Ez volt az Elrabolva, ami akkora siker lett, hogy az ír színész azóta is elég jól elszörfözik a hullámain. A minőségre egy idő után viszont már egyre kevésbé ügyelt, elvállalt szinte mindent válogatás nélkül. A 2012-es Fehér pokol határozottan nem ez a kategória, sőt, Joe Carnahan rendezése az új évezred egyik legkülönlegesebb túlélőfilmje, ami, nem mellesleg, tökéletesen használja ki Neeson fizikumát és színészi képességeit is.
Ő alakítja John Ottway-t, a felesége elvesztését gyászoló vadászt, aki egy alaszkai olajmezőn dolgozik, és a feladata, hogy megvédje a munkásokat a vadállatoktól. Egy napon szabadságra induló munkásokkal utazik a repülőgépen, amely szerencsétlenül jár a vadonban. A gép lezuhan, a katasztrófát csak nyolcan élik túl. A maroknyi túlélőnek nemcsak a könyörtelen időjárással kell megküzdenie, hanem a vérszomjas farkasfalkával is.
Carnahan, aki korábban olyan könnyed akcióprodukciókat készített, mint a Füstölgő Ászok vagy A szupercsapat, nem pont azt a filmet szállította, amire a sztori alapján számíthattak a Neeson-rajongók. A színész persze nagyon meggyőzően keménykedik a vadonban, de nem sima túlélőmozit látunk, az akció mellé ugyanis dráma is jár, illetve egy meglepően filozofikus elmélkedés a halandóságról és az ember viszonyáról a természethez. A kurta-furcsa befejezés is ennek tudható be, és talán ezért nem lett (még) akkora közönségkedvenc a produkció, mint az Elrabolva.
Érdekességek a filmről:
- Eredetileg Bradley Cooperre osztották a főszerepet.
- Carnahan fejébe vette, hogy a történetnek a Yukon vidékén, az egykori aranyláz helyszínén, Kanada egyik legtávolibb, legkevésbé lakott területén kell játszódnia. Csakhogy a producerek ezt azonnal megvétózták, mondván, hogy a hazai, vagyis amerikai közönségnek sokkal „átérezhetőbb” lenne mindez, ha az egész az Egyesült Államokhoz tartozó Alaszkában játszódna. Carnahannek végül be kellett adnia a derekát. A producerek között egyébként ott volt az angol Ridley Scott is, és állítólag az ő ötlete volt a helyszínváltoztatás.
- A hőmérséklet néha -40 fokig csökkent a brit kolumbiai Smithersben, ahol a filmet forgatták. A hóviharjelenetek is valódiak voltak, nem kellett CGI-t használni. A színészek a jelmezük alatt termálruhát viseltek.
- Az elhullt állatok ábrázolására valódi farkastetemeket használtak, amiket egy közeli gazdától vásároltak meg. Sőt, hogy az állatok elől menekülő szereplők jobban átérezzék a helyzet súlyát, az egyik farkasból összeütöttek egy jóféle ragut. A színészek ettől nem lettek annyira lelkesek, kivéve Neesont, aki pillanatok alatt betolta a farkaspörköltet.
via: Wikipedia / IMDb
