"A legnagyobb szentek életén, te hülye, nincs semmi nevetnivaló!" – szavalta még varacskos punk korában Pajor Tamás, aki mára már ugyanazt az igét hirdeti, mint Néri Szent Fülöp anno, csak másik csapatban. Az igazán vicces viszont az, hogy Fülöp valójában egy kedves bohóc volt, aki életében rengetegszer megnevettette az embereket, így tanítva őket észrevétlenül Isten végtelen szeretetére.
Filippo Neri
Fülöp, vagyis hát eredeti nevén Filippo Neri természetesen nem vásári bohóc volt, hanem egy pap, aki azonban elég rendhagyó módon végezte hivatását a messzi 1500-as években. Igen zaklatott időket élt ekkoriban a római katolikus egyház. Javában zajlott a reformáció okozta egyházszakadás, de ébredezett már a válaszreakció is, az inkvizíció. Filippo a domonkosrendieknél töltött meditációt és remeteéletet követő rövid vándorlás után éppen ekkor érkezik Rómába. Bár indiai misszióra készül, mégis hamarosan utcagyerekek és betegek istápolásába kezd. Minden nehézségen felülemelkedő, mindenből viccet csináló és mindenre rámosolygó, barátságos, sőt, néha meghökkentően bolondos személyisége (egy időben például csak fél arcáról borotválta le a szakállát) gyorsan népszerűvé teszi az egyszerű rómaiak körében, s annak ellenére, hogy sikerül jónéhány egyházi hatalmasság ellenszenvét is kivívnia jó szándékú, igazságra törő tiszteletlenségével, a pápa áldását adja tevékenységére. Később bíborosi címet is kap, majd nem sokkal halála után szentté avatják. Néri Szent Fülöp azóta is az egyik legnépszerűbb katolikus szent, akinek különböző varázslatos csodatételeket tulajdonított és már életében is szentként tisztelt az egyszerű nép.
[img id=479319 instance=1 align=left img]Legyetek jók, ha tudtok
Életéről már 1984-ben is készült egy jelentős sikert elérő olasz film, olyan neves színészek szereplésével, mint Johnny Dorelli (Fülöpként), Mario Adorf vagy Philippe Leroy. A Legyetek jók, ha tudtok magyarországi bemutatója annak idején csúszott jónéhány évet, ugyanis a korabeli kultúrpolitika még ártalmasnak ítélte egy ilyen vitán felül állóan pozitív személyiségű katolikus szent bemutatását, beláthatatlan veszélyként érezve a materialista világnézetre. Ekkor azonban már megállíthatatlanul terjedő kalóz VHS-ek tulajdonképpen akadálytalanul terjesztették az igét, és hamarosan a Magyar Televízió is műsorára tűzte a filmet. Ezután nem volt olyan iskola, illetve építő-, úttörő-, cserkész- és bármilyen gyermektábor, ahol ne hangzott volna fel a film címét is adó, gyerekek által előadott sláger. Fülöp utcagyerekei nevelésében valóban fontosnak tartotta az éneklést. Giacomo Campiotti Fülöp életét újramesélő 2010-es televíziós minisorozata, illetve az abból bő két óra körülire összevágott moziverzió is kapott tehát egy bájos dalocskát, ami egyben a film címéül is szolgál: A mennyországot választom. Eredetiben jobban hangzik...
Egy gazdag élet
Bár a két film ugyanannak a személynek életét meséli el, a cselekmény, ha nagy vonalaiban természetesen híven követi Fülöp életének fordulatait, részleteiben mégis más-más jellegű epizódokat tart fontosnak és a mellékszereplők is általában más néven szerepelnek. Egy olyan gazdag életbe, mint amilyet Fülöp is élt, persze belefér ennyi. A Dorelli-féle '84-es változat művészi értelemben mélyebb, erősebb alkotás, jobb színészekkel a mellékszerepekben és jobb betétdallal, jobban koncentrál Fülöp életét övező drámai konfliktusokra, ez a mostani inkább egy naiv, lelkesen tanító célzatú, szelíden propagandisztikus képeskönyv. Fülöp egyháza bizonyos prominenseivel való, folytonos konfrontációit jámbor mosollyal és néhány szóval intézi el, ellentétben személyiségének elbűvölő jegyeivel, csodatételeivel, és az "oratórium" mindennapjainak bemutatásával. Az ismert olasz krimisorozat Rocca parancsnokaként megismert Gigi Proietti viszont Dorellivel egyenrangú alakítást nyújt. Én egy darabig azt is hittem, hogy ugyanaz a színész (tehát Dorelli) játssza Fülöpöt, de nem. A gyermekszereplők természetesen itt is tiszta tekintetű, elbűvölően bájos, angyalian ördögi (vagy ördögien angyali) rosszcsontok, fesztelen jelenlétükkel még a legkérgesebb szíveket is hamar meghódítják. Campiotti nem ódzkodik a korabeli élet nehézségeinek megmutatásától sem, bár ezt igen illedelmesen teszi. Kurvák, részegesek, csavargók között zajlott Fülöp élete, s ezt látjuk is, azonban úgy, ahogyan az ilyen életet egy becsületes, jámbor hívő elképzeli: közel sem olyan mocsokban, rohadásban és fertőben, mint az valójában volt a XVI. században (lásd pl. Brueghel vagy Bosch festményeit, illetve Pasolini idevágó filmjeit) is. A hangsúly itt Fülöp életének üzenetén, az élet és Isten feltétlen és örömteli szeretetén, a feltétlen alázaton és pozitív életszemléleten, ennek bemutatásán és átadásán van. A hiteles, naturalista környezetábrázolást ne itt keressük. Bár a film jó hosszú, de ártatlan naivitása, az általa közvetített üde báj és derű gyorsan magával ragadja a nézőt és nevet, amikor nevetni kell, meghatódik, amikor meg kell hatódnia, és nem azon filózik, hogy hány százmillió életet nyomorítottak és semmisítettek meg a történelem folyamán, például az itt is megjelenő inkvizíció, de általában a kereszténység nevében.
Kinek ajánljuk?
- Erkölcs- és hittanórára vágyóknak.
- Keresztényeknek.
- Akik gyermekek, gyengék és betegek gondozására adták fejüket.
Kinek nem?
- "Hithű" kommunistáknak és más pogányoknak.
- Azoknak, akik egy filmtől árnyalt karaktereket, sarkos problémafelvetést és más efféle "trüvájokat" várnak.
- Azoknak, akik nem szeretnek tévéfilmet nézni moziban.
7/10
