Néhány éve a francia Van barátod? című moziban láthattuk, hogy milyen is, ha egy felnőtt férfi barátok nélkül marad, viszont hirtelen szüksége lenne egyre. Bár a Spancserek nem az említett mozi remake-je, a kiindulópont erőteljesen hasonló, csakhogy a visszafogottabb francia humor helyett itt jóval egyszerűbb eszközökkel próbálják megdolgozni rekeszizmainkat. Nem sok sikerrel.
A férfibarátság női szemmel
A film megtekintése után az ember kétségbeesetten olvasgatja a stáblistát, mert egyszerűen nem hiszi el, hogy az ún. férfibarátságról - amiről annyi szép és jó mozi készült - férfiak képesek lennének egy ilyen filmet forgatni, de hiába keresgélünk, mivel a forgatókönyvírók és a rendező személyében is férfit köszönthetünk. Pedig a film hozzáállása olyan, mintha női szemmel próbálnák megmutatni, hogy mennyire gyerekesek is még a férfiak a gyűjtőszenvedélyükkel, az állandó meccsre járással netán azzal, hogy egymás előtt bátran böfögnek és vakargatják a töküket. A Spancserek hangulata leginkább olyan, mintha néhány nő összejönne kibeszélni a pasijaik számukra kellemetlen hobbijait/szokásait. A kérdés csak az, hogy ki lehet a célközönsége? A pasiknak a pasilét ilyesféle leegyszerűsített bemutatása kimondottan idegesítő, a nőknek pedig túl kevés a filmben felvonultatott romantikus szál.
Kínos?
A legtöbb ember alapvetően kárörvendő típus, tehát a filmekben is régi receptnek számít, hogy kiröhögjük a kínos helyzetekbe kerülő főszereplőt. A Keresd a nőt! használta egészen mesteri módon az efféle humort, viszont a Farrelly-testvéreknek volt arányérzékük. Ha a teljes 105 perces játékidőt arra használjuk fel, hogy főszereplőnket folyamatosan kínosabbnál kínosabb helyzetekbe hozzuk, akkor a végén ne csodálkozzunk, ha a néző már nem nevet az egészen, hanem ő is kínosan érzi magát. Amikor a filmben Peter (Paul Rudd) úgy keres barátot, mintha folyamatosan randizna, a Spancserek eléri az abszolút mélypontját, és ezután már szórakoztató helyett inkább csak szánalmasnak érezzük a szemünk láttára csordogáló történetet.
Summa
A Derült égből Polly rendezője továbbra sem tudott átlépni önmaga árnyékán, és egy képtelen szituációból (ki hiszi el, hogy egy normális harmincas éveiben járó férfinek egyetlen barátja se legyen?) csak egy még képtelenebb komédiát hozott ki. A filmhez ugyan megszerezte a vígjátékszínészként már többször is bizonyító Paul Ruddot és Jason Segelt, ám hiába mesterei ők a komédiázásnak, megfelelő forgatókönyv és instrukciók híján ők is tudnak modorosan és hiteltelenül játszani.
Kinek ajánljuk?
- Férfiaknak, akiknek egyáltalán nincsenek barátai.
- Nőknek, akik azt hiszik, hogy egy hollywoodi vígjátékból megérthetik a férfibarátság lényegét.
- Akik szeretik kínosan érezni magukat a vászon előtt ülve.
Kinek nem?
- Férfiaknak.
- Akik azt hiszik, hogy az Apatow-istállóban edzett színészgárda miatt ez egy jó film.
- Akik alaposan szeretnék megmozgatni rekeszizmaikat.
4/10
