A jó japán vígjátékoknál a zen szellemmel átitatott abszurditást szokták szeretni a nézők - a Közeli idegenekben mindez nyakon van öntve egy kis helyzetkomikummal, némi időjátékkal és egy csomó bénázó szereplővel.
Adott egy hivatalnok, akinek a lakása rövid időre átjáróházzá változik, többek közt egy szélhámosnő és egy haver-magánnyomozó akcióinak köszönhetően. Adott egy spórolós jakuzafőnök, aki kamu-pénzkötegekkel tartja meg tekintélyét a bandája előtt, a szerelmi szálat pedig egy elhagyott menyasszony képviseli, aki bánatosan bámulja végig az abszurd csattanókkal és megtekert időrenddel operáló filmet. Három epizódot látunk e díszes társaság életéből, öt különböző szemszögből. A filmet végig a véletlen-dramaturgia irányítja, valaki mindig rossz helyen van a rossz időben - vagy más szemszögből nézve: jó helyen a jó időben. Bár a film nem akar se mély, se sokatmondó lenni, a zen-humor tragikuma és a jól adagolt abszurditás garantálja a tartalmas és teliszájjal-röhögős szórakozást.
Titanic Filmfesztivál
