Ha igazán mély, megindító sztorira és egy kiadós, jóleső érzelgésre vágyunk, azonnal vegyük meg a jegyet a Hét életre! Gabriele Muccino egy olyan drámát alkotott, aminek végre van felépítése és a legrosszab indulatúak szerint is csak kicsit csöpög a "love story" rész.
Rég láttam ilyen mélyre ható történetet a mostanában megjelent mozi filmek között. Kezdetben nem is gondolná az ember, hogy a zavaros történetből mi fog kialakulni, de a kis darabok szépen a helyükre kerülnek.
Ben Thomas (Will Smith) adóellenőr, nap mint nap az államnak tartozó emberek után járkál, megfigyel, kérdezget. Azonban ő csak néhány, szám szerint hét emberre figyel, akiket véletlenszerűen választott ki. Célja, hogy megtudja jó emberek-e, általuk enyhítheti-e lelkiismeretfurdalását, amiért tönkre tett hét életet. A terv tökéletes, az egyetlen probléma, hogy beleszeret az egyik "kiválasztottba". Ez megnehezíti a dolgát, mégis véghez viszi amit kigondolt, ismét megváltoztatva hét sorsot...
A történet nagyon eredeti, rendhagyó ötlet. Eleinte túl homályosnak és érthetetlennek tűnik, őszintén szólva nekem nem is tetszett emiatt. Azonban ahogy épül a film, egyre világosabbá válnak az egyes részletek, lassan összeáll a kép. Visszagondolva remek húzás volt Ben epizódszereplő bátyja (Michael Ealy) a sztoriban, igazi szerepe a történet végére derül ki. Ő képviseli a valóságot abban a hamis, mégis igaz világban, amiben Ben él. A színészt, mint embert a felvett szerepek és szereplők között.
Will Smith tökéletesen azonosult az általa alakított karakterrel, hasonlóan Rosario Dawson-hoz. Közös játékuk teli van izgalommal, remekül illenek egymáshoz. Rosario, haldokló, mégis a lehetőségeihez mérten csupa élet lányt alakít, bebizonyítva, hogy önsajnálat nélkül, boldogan sokkal erősebbek lehetünk. Szerelmük szívet melengető, és mélyen megható, ugyanúgy, mint a film egésze.
