Ha már unjuk a Shrekből az angyal és a MadagaszKarácsonyhoz hasonló ünnepi animációs filmeket, akkor az élőszereplős Csillaghercegnő felüdülésként fog hatni.
A norvég Csillaghercegnő vérbeli klasszikus (karácsonyi) mesefilm minden szükségszerű kellékkel: az árván maradt, de velejéig jó kislány, Sonja (aki mellesleg kiköpött mini Daenerys Targaryen) (Vilde Zeiner), egy szerencsétlen király, akin segítenie kell, a trónra éhes királyi rokon és persze a gonosz boszorkány. A recepthez továbbá nélkülözhetetlenek a mesevilág sokszínű palettájáról érkező, Sonja mellé szegődő segítőtársak, így találkozunk beszélő állatokkal és erdei manókkal is. A történet egyszerű: hogy a király visszakaphassa eltűnt kislányát, Sonjának egy nap alatt kell megtalálnia a karácsony csillagát – ám ahogy ez elvárható, egészen kalandos napnak néz elébe. Magyar gyerekként mindig okozott némi képzavart, hogy a karácsonyi mesékben – a mifelénk divatos Jézuskával szemben – sok ország szokásához híven, a Mikulás hordja az ajándékot. Ez Norvégiában sincsen másképp, de egyrészt a forgalmazó ügyesen december 6. köré időzítette a film megjelenését, másrészt a filmbeli Mikulás nem lopja el a show-t.
A film másik legnagyobb erénye amellett, hogy megtartotta a klasszikus mese bevett szereplőit és fordulatait az, hogy mérsékelten alkalmaztak CGI technikát. A szemem csak úgy falta a kidolgozott faragású székeket, a király palástján lévő részleteket – hiába, a valós díszleteknél és jelmezeknél még a számítógép sem tud valóságosabbat csinálni. Hatványozottan igaz ez a tájakra, és hát Norvégiában valószínűleg egyszerűbb kimenni a kert végébe lőni pár lélegzetelállító képet a hegyekről, mint megkérni valakit, hogy programozzon a kép bal sarkába egy csúcsot.
Én ifjonc koromban pont az ilyen mesékért vártam a karácsonyi tévéműsort – és ez felvet egy fontos kérdést: vajon a moziban a Shrekhez, Madagaszkárhoz és Verdákhoz szokott gyerekek mennyire fogják széttépni a házat, hogy anyu vigye el őket a Csillaghercegnőre? Szó se róla, a nagyvászon jól áll a filmnek az említett szemkápráztató igényesség és kidolgozottság miatt, de az is látszik, hogy a tévében erős MTVA forgalmazta. Televízióban mindenképp tetszetős program lenne a Csillaghercegnő, de abban csak reménykedni tudok, hogy megállja a helyét ma a moziban egy élőszereplős karácsonyi mesefilm, amely tanulságot, varázslatot és az összetartást, vagyis az ünnepekkor kifejezetten kelendő portékát kínál.
