Kedves fiú ez a Dan (hát még az őt alakító Steve Carell), csak olyan szomorkás néki a hangulata néha, amióta a szeretett asszony - hátrahagyván három leánygyermeket és a nagymosást - meghalt. Olyan jó apa ez a Dan, csupa szeretet és jellem, csak ne óvná annyira a lányokat még a széltől is, meg a széltoló udvarlóktól. Olyan szellemes srác ez a Dan, csoda-e, hogy szinte percek alatt magába bolondítja a franciásan hebrencs Marie-t (Juliette Binoche), aki szintén egy velejéig kedves teremtés; milyen kár, hogy éppen Dan öccsével kavar! Hohó, de az öcs sem akárki ám; végtelenül megnyerő természet ő is, egy laza, családcentrikus macsó, aki szinte majomszeretettel lóg az öregeken, akik úgyszintén derék emberek, hisz valamennyi gyermekükből (négyet számoltunk össze) kedves embert faragtak. E heti kvízkérdésünk: vajon akad-e legalább egy sorozatgyilkos, titkos anyaszomorító, latens emberevő ennyi kedves ember között? Gondoljanak csak azokra a tucatszám készülő kertvárosi horrorokra, ahol a rend és a kedvesség álca csupán, és minél akkurátusabban nyírják a gyepet, annál több vért csapolnak a pincében. Horrornak a Dan és a szerelem is horror, annak is a legjavából: nem holmi gyerekjátékokkal, kamaszokat is untató élveboncolással sokkol, hanem valami sokkal durvábbal. Képzeljenek el egy kedves családi lakot, ahol a pincétől a padlásig csupa kedves ember éldegél, akik, mintha csak egy kíméletlen kór hatására, az idő előrehaladtával egyre csak kedvesebbé válnak. Ennyi dermesztő cukiság láttán a gyengébb idegzetűek jobb, ha eltakarják a szemüket!
