Hamburg törökök lakta negyedében él Ibrahim Secmec, akit a közelállók csak Ibónak szólítanak. A fiatalember valószínűleg már Németországban született, a szerteágazó mozlim nagycsalád óvó-védő figyelmétől övezve. A taxisofőr édesapa egyetlen dolgot sulykolt a fiába, igaz, ezt az intelmet már gyermeke bilin ülő korszakától kezdve: a német lányokkal mindent szabad - játszani, sétálni, moziba menni, velük aludni -, csak teherbe ejteni tilos őket. Ám az atyai figyelmeztetés most is falra hányt borsónak bizonyult...
Az emigráns léttel foglalkozó filmek külön tematikus egységet alkotnak napjaink mozitörténetében. A Nagy-Britanniában, Franciaországban, Skandináviában élő pakisztáni, arab, török rendezők migrációs fesztiválokon mutatják be alkotásaikat, az érdeklődő hazai nézők több blokkot is láthattak az elmúlt időszakban a magyar artmozi-hálózatban. A kisebbség és a többség viszonya, a kultúrák összeütközése vagy egymás mellett élése a legkülönbözőbb műfaji feldolgozásban megjelenhet. Anno Saul rendező vígjátékot készített, a beharangozók szerint az utóbbi évek egyik legsikeresebb német filmkomédiáját.
A Kebab kapcsolat főhőse filmrendező szeretne lenni. Ibo életének egyetlen vágya, hogy megrendezze az első német kungfufilmet. Kívülről ismeri a távol-keleti harcművészet legendás alakjainak a mozgáskultúráját, a kungfumozi dramaturgiáját, a fényképezés és a vágás technikáját. A figyelmes néző azonban némi hajszálrepedést is észrevesz az eltökéltségben. Ha a Bruce Lee-imitáció nem kivitelezhető, hősünk szívesen elkészítené az első német Vietnam-filmet is. Arra a gyenge ellenvetésre, miszerint a németek sohasem jártak a vietnami háborúban, Ibo jogosan vonja meg a vállát... A remélt karrier első állomásaként a fiatalember reklámfilmet forgat a nagybátyja kérésére. A török gyorséttermet, a King of Kebabot népszerűsítő mozgóképek hatalmas sikert aratnak. Ibót a helyi török újság a jövő évtized Spielbergjeként ünnepli, nem is beszélve az étterem forgalmának növekedéséről. A fogyasztási mutatók emelkedése kivívja a szomszédos görög étterem, a Buzuki taverna tulajdonosának irigységét. Az ellentét persze nem új keletű a - másik véleménye szerint - kutyahúst feltálaló török és a leszbi kecskét szervírozó görög étterem főnökei között. A taverna tulajdonosa megkörnyékezi Ibót, bevetve a szörnyű másnaposságot okozó uzót és a gyönyörű lányát is. Ez a galádság viszont hősünk magánéletét is érinti...
A forgatókönyvet öten írták, s ez azt jelzi, hogy a másfél órányi történetidőt sehogy sem sikerült kitölteni. Az előmunkálatok részleteit nem ismerjük, de nyilvánvalóan arról lehetett szó, hogy az egyikük hozta Ibo rendezői álmait. Kedvesen ironikus jeleneteket látunk arról, miként képzeli el a fiatalember a németországi török környezetben játszódó kungfusztorit. A következő szerző a török-görög étterem közti ellentétet kívánta megjeleníteni. Ha arra gondolunk, hogy a kulináris titkokra tévécsatornák épülnek, akkor csak ez a konfliktus is elegendő lett volna egy szórakoztató vígjáték kitöltésére. Az újabb munkatársban felvetődött az a gondolat, hogy némi, közérthetően intellektuális rájátszás is legyen a filmben. Így került be a történetbe a Patyomkin páncélos odesszai lépcsőjelenetének hamburgi változata. Aztán az öt forgatókönyvíró közül valaki - akinek vélhetően a Bazi nagy görög lagzi című, esetlegességében is bájos film váratlan sikere lebegett a szeme előtt - beemelte az eseménysorba a magánéletbeli szálat. A török fiú és a színiakadémiára készülő, Júlia nagymonológját tanuló német lány szerelme a műfaj hagyományainak megfelelően révbe jut. A mozlim nagycsalád megbékél a gügyögő lányunokával, a magyar néző pedig a Kebab kapcsolattal. És csak titokban reménykedik abban, hogy nem ez volt a nyári évad legszórakoztatóbb komédiája.
