Az előzetes görcsmentes, jó hangulatú road movie-t ígért, közép-kelet-európai vígjátékot, ahol három férfi (a nagyapa, a fia és az unokája) Erdélyből Budapestre autózva megtalálja az egymás lelkéhez vezető utat. Sok nevetéssel, sírással. Ráadásul szinte külön szereplő a gyönyörű Alföld és Erdély, a felhők, fenyvesek, a magyar táj (az operatőr Pados Gyula).
Kár, hogy nem csak tájfilmet rendezett Paczolay Béla; egy edzőterem záráskor kevésbé szagos, mint ez a forgatókönyv. Az alaptörténet összecsapott, a rá felfűzött epizódoknak semmi értelmük. Unalmas lenne három autóban ülő férfit nézni másfél órán át, akik néha beszélgetnek, de tényleg nem jutott más Péterfy Gergely forgatókönyvíró eszébe, mint egy elütött román rendőr, egy csomagtartóban talált hulla, meg egy bántóan sztereotip cigánycsalád?
Elekes Géza lecsúszott trombitás, akinek idétlen copfja van, de lakása nincs - kocsijában alszik néhány hete. Őt hívja fel a legidősebb Elekes, aki erdélyi (hogy pontosan hol él, nem derül ki), és arra kéri, jöjjön oda, baj van. A trombitás felhívja huszonéves fiát, kísérje már el. Amikor odaérnek, kiderül, hogy az öreg valami nőügy miatt Pestre akar költözni. Vajon melyik idős ember fia segítene, fiával karöltve, hogy az apja elhagyja a feleségét (Pogány Judit), akivel akkorra már több mint ötven évet leélt? Melyik unoka segítene a nagyapjának, hogy elváljon a nagyanyjától? Ráadásul úgy, hogy egyiknek sincs lakása. Ezek után jön az elütött rendőr, a csomagtartóban talált hulla, és a többi epizód, amelyeket a rendező éppúgy elfelejtett lezárni, mint ahogy a szerencsétlen Elekes a nagyit otthagyta Erdélyben. Merthogy a végén annyit látunk, hogy a három férfi rohan egy koros román nő után, aki a férje tetemével furikázik. Ne szégyelljük, ha erkölcsi aggályaink vannak!
A helyenként szájbarágós rendezés és a bújtatott reklámok sem teszik könnyebben emészthetővé a filmet. Ahogy az sem, hogy Schruff Milán vértelen Elekes András szerepében, Rudolf Péter csak nagyobbrészt vicces, Haumann Péter pedig nem tudja elhitetni, hogy erdélyi. Azon meg a Marosvásárhelyen született kiváló író, Bartis Attila valószínűleg sírva röhögne, ha látná, hogy a román híradót magyarul feliratozzák. Bár ott tartanánk!
