Mesterek egymás között

A Tintin kalandjai kapcsán Steven Spielberg elirigyelhette tanítványától, Robert Zemeckistől az úgynevezett motion capture metódust – de ez nem valószínű. Zemeckist húsz éve mániákusan foglalkoztatja az animáció, a rajzfilm-burleszk–alapokon nyugvó film noir-átirata (paródiája), a Roger nyúl a pácban remek. Ám amióta felfedezte magának a "mocap" – magyarul kb.: digitális mozgásrögzítés – eljárását, amikor élő mozgást rögzítenek, amit aztán egy digitális modellre ültetnek át (egyik legsikerültebb megvalósulása az Andy Serkis-alapokon nyugvó Gollum figura), szemellenzős hívővé vált és konkrétan: nem túl jó filmeket csinál (Polar Expressz, Beowulf – Legendák lovagja, Karácsonyi ének). Az élő hollywoodi legendát és filmipar-formálót inkább az a kihívás foglalkoztatta, amit a "földkerekség legnépszerűbb belgája", a képregény-alkotó Hergé (1907-1983) – születetten: Georges (Prosper) Remi, művészneve az RG kezdőbetűket megfordítva, franciásan ejtve keletkezett – a szóbeszéd szerint halála előtt megfogalmazott. Ha egyszer valaki nagyvászonra vinné figuráját, Tintint, szeretné, ha azt Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) rendezője, Spielberg tenné. Az amerikai filmes nagyember már az 1980-as évek elején megszerezte a képregény megfilmesítésének a jogait, de most jött el az idő, hogy meg is tegye. Ehhez kellett az Oscar-díjas kolléga, Peter "A Gyűrűk Ura" Jackson segédlete is, aki javasolta a nevezett technikát, merthogy az élőszereplők sokat rontanának az alapanyag egyedi világán. S lett. És hogy a hollywoodi nagyágyúk jó lóra tettek, mi sem példázza jobban, hogy néhány országbeli bemutatót követően a kaland-mozi az amerikai premier nélkül is már a felét visszahozta a 130 millió dolláros gyártási költségeinek.

Egy mester és a teremtménye

[img id=319718 instance=1 align=left img]Az eredeti Tintin-kalandokat Hergé 1929-től egészen a haláláig szorgosan írta és rajzolta, huszonhárom albumba gyűjtve azokat (a huszonnegyedik befejezetlen maradt). Az első opus a (brüsszeli) Le Petit Vingtieme oldalain jelent meg, az egy évig tartó sorozat egy fiatal riporter, Tintin és kiskutyája, a hű Milou kalandjait formálta rajzokba, amint beutazzák a Szovjetuniót. A főhőst Hergé bátyja, Paul Remi ihlette, aki a belga haderő tisztjeként szolgált.

A képregények hetven nyelven, több mint kétszázmillió példányban találtak gazdára, és évente még ma is kétmillió új kötetet értékesítenek. Bár számos más kiadványt készített, Hergét Tintin tette híressé és olyannyira halhatatlanná, hogy a riporterfiúnak és elmaradhatatlan eb-útitársának még a művész életében (1976-ban) szobrot emeltek Brüsszelben, illetve Hergét nyolc éve beválasztották a "képregényírók arcképcsarnokába".

Erős karakterei (a fő- és a mellékszereplőket tekintve egyaránt), jól kitalált és izgalmas történetei, humora (szatirikus hajlama) és a történelmi áthallások, egyszerű és követhető vonalvezetése miatt imádták (imádják) az olvasók.

Teljesül a kívánság

Ugyan egy belga animációs stúdió már 1960-ban tévésorozatot fabrikált a rajzolt srácból, és az 1990-es években egészestés rajzfilmek is készültek, mégis a mostani Tintin-film a legjobb adaptáció, egyet kell, hogy értsünk a búcsúzó mester (állítólagos) végső kívánalmával.

Spielberg feldolgozásában három korai (1940-es évekbeli) történetet – Az Unikornis titka, Vörös Rackham kincse, Az aranyollós rák – gyúrtak össze. Az ifjú golyófejű és sajátosan fésült hajú riporter, Tintin (forma- és hangkölcsönzője: Jamie Bell, akit a Billy Elliot, a King Kong, a Hallam Foe és a Hipervándor című filmekben láthattunk) egy hajómodellbe rejtett üzenet révén csöppen izgalmas és veszélyes megpróbáltatásokba. Új barátja, a reszelős modorú és erősen italkedvelő Haddock kapitány (eredetiben: Andy Serkis) ősének, Sir Francesnek (utalva Sir France Drake-re, a híres-hírhedt XVI. századi angol kalózra) Unikornis nevű legendás, eltűnt rablóbárkája nyomára bukkannak, aminek gyomrában töménytelen arany és drágakő lapul. Megtalálásához három térképrészlet felkutatása szükséges. Tintin jó eszű, nélkülözhetetlen foxterrierjével, Milou-val és Haddock kapitánnyal neki is vág a kalandnak. Két, bajuszos, kalapos, kelekótya detektív – Thompson és Thomson (a Vaskabátokból és a Paulból ismert Simon Pegg és Nick Frost "alakításában") – és egy szökött fegyenc sajátos segédlete elkél, mert a nagyon-gonosz Vörös Rackham (eredetiben: Daniel Craig) a világ végzetét jelentő vagyont akarja – és mindenre képes.

Soha rosszabb feldolgozást

A skót Steven Moffat (Ki vagy, Doki? és egyéb tévésorozatok és filmek írója) forgatókönyvíró dolgát két angol társa könnyítette: Edgar Wright (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Scott Pilgrim a világ ellen írója-rendezője) és Joe Cornish (az Idegen arcok írója-rendezője és a Vaskabátok szereplője). Jól végzett munkájuknak köszönhető, hogy a Tintin kalandjai a viszonylagosan egyszerű története mellett az alaposan kidolgozott karakterek (és a verbális és vizuális humorok) miatt önmagában élvezhető. A kalandmese parádés vizuális megjelenése azonban mindent visz. Bár Spielberg először alkalmazta a motion capture-t, mégis olyan, mintha hosszú évek óta csak ezzel foglalkozna: a figurák megelevenednek, a víz- és egyéb tükörfelületek visszfényét nem céltalanul használja, a 3D valódi értelemmel és funkcióval bír stb.

Az akciójelenetek pergőek és látványosak – például a kikötői "ámokfutásnál" vagy a marokkói kergetőzésnél nyeri el az értelmét a digitális megoldás, az élőszereplőkkel ez kivitelezhetetlen lett volna –, minden egy vérbeli kalandfilmhez méltó. A film magával ragadja a nézőt, nem tudunk említeni üresjáratot, a kidolgozott részletek (ez Jackson Weta nevű CGI-cégét is dicséri) élethűek, a kameramunka találékony.

A Karib-tenger kalózai- és az Indiana Jones-áthallások (utóbbiak szándékoltan, lásd: az oldalkocsi-motoros üldözést) ellenére Spielberg hibátlanul példázza, hogy az emberi fantázia határtalan, és teljesen kiaknázza az animáció korlátlan lehetőségeit, nevezetesen, hogy ebben a műfajában bármit lehet. Ötlet kell hozzá és tehetség. A 2008-as Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (és a korábbi filmek: Világok harca és München) visszafogott fogadtatása után újra bebizonyította, hogy van neki. Elsöprő erővel bír.

Kinek ajánljuk?
- Kicsiknek és nagyoknak egyaránt, akik értelmesen és igényesen akarnak szórakozni.
- Akik kedvelik a "retro-hangulatot".
- Az eredeti Hergé-képregények híveinek.

Kinek nem?
- Akik nem tudnak mit kezdeni az animációval.
- A nyugalomra vágyóknak.
- Antialkoholistáknak.

9/10