Az ember nem nagyon szokta meg az adóellenőröktől, hogy egyszercsak felbukkannak a semmiből és valami jótettet hajtanak végre, amitől rendbejön egy másik ember élete. Még ha Will Smith játssza a fickót, akkor se érthető a dolog, pláne ha még a motivációit se tudjuk. Szóval igencsak felébreszti a kíváncsiságot a "Hét élet" alaphelyzete.

S&M
Gabriele Muccinónak, a fiatal (mindössze negyvenkét éves) olasz rendezőnek a "Hét élet" már a hatodik mozifilmje. Ebből négyet Olaszországban készített el és akkor nyílott esélye átkerülni a tengerentúlra, amikor Hollywood remake-et készített egyik olasz filmjéből, "Az utolsó csók"-ból (ugyanezen a címen). Muccino első amerikai munkája furcsamód egy jellegzetesen amerikai történet volt: "A boldogság nyomában", amely az Egyesült Államok alkotmányának egyik szövegrészletével illusztrálta egy kisfiával magára maradó, pénztelen apa küzdelmét az élettel. A Muccino által artisztikus eszközökkel filmre vitt történet témájához képest váratlanul nagy sikert aratott a mozipénztáraknál, Will Smithnek pedig meghozta az Oscar-jelölést a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Nem csoda hát, ha újra együtt akart dolgozni Muccinóval és felkérte őt az általa producelt "Hét élet" rendezőjének. A film így a második közös Smith&Muccino alkotás lett és nem meglepő, hogy hangulatában gyakran emlékeztet az elsőre.

Életeken át
A "Hét élet" is egyszemélyes film, akárcsak "A boldogság nyomában", sőt még inkább egyszemélyes, hisz abban legalább a magányos hős mellett ott állt a kisfia, aki egyszerre volt akadály, erőt adó támasz, hű fegyverhordozó, a küzdés értelme és a szeretet tárgya. A "Hét élet"-ben a Will Smith alakította főhős mellé ezúttal hét, teljesen ismeretlen ember kerül: őrájuk vetíti ki a vágyait és szeretetét a főszereplő, bennük látja élete értelmét és a tervei megvalósításában pont azáltal lesz egyikük akadály, hogy ismeretlen emberből a szeretet-szerelem tárgyává lesz hősünk számára.
Will Smith ugyanis egy adóellenőrt alakít, aki a legkülönbözőbb, számára ismeretlen embereket keres fel és segít rajtuk a legkülönbözőbb módokon. A hét ember között csupán annyi összefüggés van, hogy mindannyian igencsak rászorulnak a segítségre és hogy érezzük: mindannyian egy titokzatos, nagy terv részei, amelyet a főhős hajt éppen végre és amelynek részletei előttünk is csak fokozatosan derülnek ki. Ezzel párhuzamosan flashbackek formájában megismerjük az előzményeket is, azaz hősünk motivációira is lassan, de biztosan fény derül és bár minden konkrét információval lelőnénk a film csattanóját, annyit azért elárulhatunk, hogy önmagára szabott büntetésképpen hajtja végre az önfeláldozásig menő jótetteit.

Summa
Mint arról már szó esett, a "Hét élet" sok tekintetben hajaz "A boldogság nyomában"-ra. A már említetteken túl többek között az artisztikus fogalmazásmódja okán, amely itt néhol már-már giccsbe csúszik át és Will Smith erős jelenléte is párhuzam, itt a ripacskodás határáig elmenő gesztusokkal. Azonban a film mindkét esetben meg tud állni a kritikus ponton és nem csúszik át valami gyomorforgató hatásvadászba. Ugyanakkor kimondottan árt neki az a dramaturgia, amely révén csak a főhős legutolsó, kétségkívül gyönyörű jelenetben megmutatott tettei révén derül ki mindaz, amiről igazából a film szól. A több mint két óra hosszú idő ahhoz, hogy ne tudjuk, pontosan mit látunk, még ha közben emlékezetes pillanatokkal is lehetünk gazdagok, többek között a tündökletes Rosario Dawsnonnak köszönhetően. Olyan nagyon súlyos kérdéseket vet fel a film, amelyeken jó lenne már a film ideje alatt is gondolkozni.


Kiknek ajánljuk:
- akik próbálták már valamilyen tévedésüket jótettel helyrehozni
- akik szeretik a rejtélyeket
- akik szeretik Will Smith arcát, mert itt bizony két órán át más sem látszik

Kiknek nem ajánljuk:
- akik nem szeretik a könnytől csöpögő, megható filmvégeket
- akik szeretik feketén és fehéren látni a dolgokat
- akik nem csak a végén szeretik megtudni a miérteket és a hogyanokat

7/10