Félreértés ne essék, ez véletlenül sem holmi kiáradt folyamokon játszódó, hajós, árvizes film, ellenben igazi tárgyalótermes, ügyvédes dráma, ráadásul az ilyenekben rutinos szakember, John Grisham nélkül. Helyette megkapjuk forgatókönyvíróként Steven Zaillient (Schindler listája), akinek ráadásul ez az első rendezése is, valamint a megtörtént sztorit és John Travoltát meg Robert Duvallt főszereplőnek.
Így és ebből akár még egy jó film is sikeredhetett volna, de - rögtön rámutatva fő hibájára - nem sikerült. Van egy kártérítési ügyvéd, aki belenyúl egy elég csúnya ügybe, hivatása során először, mintegy varázsütésre lelkiismeretet növeszt, és lemond egy nagy halom pénzről az igazság reményében, áldozván ezzel egy nagyot a tiszta, harmatos lelkiismeret oltárán. Vele szemben ott van egyenesen két gonosz nagyvállalat, szőrös tökű jogtanácsossal és korlátlan vagyonnal. Tárgyalnak, megegyeznek, fellebbeznek, mindezt elég laposan, unalmasan, igazi csúcspontokat nélkülözve teszik majd´ két órán keresztül, míg végül a vívódó hős Travolta feje fölé azért csak odarakhatjuk a glóriát.
A történetmesélés felszínes és távolságtartó, hiányosak a jellemrajzok, így megtörtént eset ide vagy oda, hihetetlenné válik az egész, és ha nem szerepelne benne egyetlen vérbőbb, színesebb karakterként az enyhén bogaras, idős ügyvédet alakító Duvall, akkor lehet, hogy még az esküdteket sem vártam volna meg.
Így viszont meghozom az ítéletet.
