Abszurdisztán

Elnézést kérek Vecsernyés János rendezőtől, hogy nem hozzá, hanem az íróhoz kötöttem a bevezető sorokat, de nagy rajongója vagyok Egressy világlátásának, műveinek, annak, ahogy egyetlen helyszínre képes bezsúfolni annyi történést, életsorsot és poént, hogy az mégse tűnjön bazári kuszaságnak, ellenben teljesen átélhető szituációkat teremt és az esetek nagy részében még a labdarúgás is szóba kerül. Mindamellett nyilvánvaló, bármit is álmodjon egy író papírra, egy erős kezű rendező elengedhetetlen ahhoz, hogy ebből ne csak irodalmi szövegként, de képekkel, színészekkel, díszletekkel elmesélve is működő történet kerekedjen. Utóbbin spóroltak a legtöbbet a forgatás alatt, helyszínünk ugyanis – szinte – mindvégig egy troli utastere. A felszálló utasokat rövid időn belül a "kis magyar abszurd" jelzővel illethető eseménysorozat köti össze, kezdve azzal, hogy egyikük úgy dönt, eltéríti a trolit.

Színészválogatott

Farkasházy Tivadarnak van az a rettenetesen unalmas poénja arról, hogy a villamos sínek jobbra mennek, ám valaki utasítja a vezetőt, hogy kövessen egy épp balra kanyarodó gépjárművet; amikor még néztem azt a tévéműsort, amelyben ezt két-háromhetente elmesélte, a tapsoltatott közönség mindig ugyanúgy nevetett. Azt nem mondom, hogy ezen a ponton kezdtem el felhagyni a tévénézéssel, de volt benne szerepe. Ezek után egy újabb – ahogy az többször, hangsúlyosan elhangzik – "kötött pályájú jármű" lehetőségeinek hasonló jellegű félreértése egyáltalán nem tűnt eredeti poénnak. Egressy azonban nem az a szerző, aki egyetlen gegre akarná felhúzni teljes történetét, így még csak azt sem mondhatom, rossz előjelekkel közelítettünk volna a Nyár utca, nem megy tovább című, bátran nevezzük így, vígjátékhoz. Csodálatos gárda jött össze ugyanis a forgatásra, kettejüket fentebb már agyon dicsértem és a színészekre sem lehet egy rossz szava senkinek. Sipos Veronika bűbájos a fiatal, pattogó kiscsaj szerepében; Lengyel Ferenc (aki Szappan nevű focibíró, oh pardon, partjelző karakterét menti át a Sóska, sültkrumpliból, vagy filmes nevén Offside-ból), a magyar labdarúgó-közeg legtipikusabb "lehettem volna akkora sztár, mint a Törőcsik" figurája; Kerekes Éva a vezetőülésből egy fél beköpéssel is seggre ülteti a magamutogató utasokat; Haumann Péter pedig nyilvánvalóan egy trolibelsőnél nagyobb teret is másodpercek alatt képes beragyogni jelenlétével.

Végállomás után eggyel

A Nyár utca, nem megy tovább persze az egyetlen helyszín és a színpadiasság miatt kicsit tévéfilm-ízű, vagyis semmi esélye rá, hogy fesztiválokat nyerjen, de ez nem minőségi, hanem zsáner-kérdés. Valójában messze túlmutat a tévéfilmeken, és hogy ebből az össze-vissza beszédből most mégis kigabalyodjak valahogy, ahhoz megint csak Egressy írói kvalitásainak meggondolatlan dicséretét hívom segítségül: a pergő párbeszédek, a jó érzékkel árnyalt és egymástól megfelelő mértékben különböző figurák, az ennek ellenére idővel mégis fellelhető azonosságok, ezek azok, amelyek egy perc unalomra sem adnak lehetőséget a néző számára, noha alapesetben aligha van unalmasabb, mint vasárnap reggel trolizni Pesten, amikor úgy zuhog, hogy még az ablakon sem látni ki. Valójában van ezen kívül (szó szerint) egy mellékszála is a filmnek, ami azonban csak az utolsó snittben lel értelmet, egyfajta slusszpoénnal toldva meg az addigiakat. Ennek funkciójában nem vagyok biztos, nem éreztem szükségét, még ha a slusszpoén mint eszköz, elég egyértelműen határozza is meg önnön funkcióját. Lehet, hogy meglettem volna nélküle, de megnézem majd még egyszer a filmet, hogy biztosan eldöntsem.

Kinek ajánljuk?
- Aki tudja, mi várható el egy egyhelyszínes darabtól.
- Színházba járóknak.
- Aki lehetett volna akkora sztár, mint a Törőcsik.

Kinek nem?
- Aki termékmegjelenítések közé rejtett villantásokat és/vagy lassan elkövetett érfelvágást szeretne látni magyar filmen.
- Aki a megannyi remekül sikerült hasonló film dacára sem tud elképzelni egy teljes játékidőt ekkora térben.
- Aki még az életben nem utazott trolin.

8/10