Max Nichols első filmje egy ritka besorolást igényel: 18 mínusz, mert hogy annál feljebb már biztosan senki nem élvezi ezt a zavaros világot, amelyben a tiniknek kinéző felnőtt emberek tinikként viselkednek felnőtt életükben. Van munka, lakás, együttélés, sőt még eljegyzés is, de azért nyissuk csak ki azt a bizonyos nyolcadikos biológia könyvet az emberi testnél… Vagy szimplán nagyon rossz film a Kétéjszakás kaland, vagy valami nagyon nagy baj van a mai fiatalsággal.
Neked volt már egyéjszakás kalandod? Nem? Na ne mondd már! – fogalmazza meg tömören a film, amely úgy áll a témához, mint a világ legtermészetesebb dolgához. Eközben azonban mégis égető szükségét érzi annak, hogy feloldja a „lazaságát”, hiszen szerelem alakul ki a két résztvevő között. Na de most akkor jó vagy nem jó dolog ez? És ez az, amit a film nem tud (inkább nem mer) eldönteni. Így azt lehetne megfogalmazni, hogy „Jó dolog az egyéjszakás kaland, hiszen komoly kapcsolatok alapja is lehet”. Hogy egy-egy ilyen film után mennyivel ugrik meg az erre berendezkedett online oldalak nézettsége, már bele se merek gondolni.
A történet szerint Megan (Analeigh Tipton) éppen munkanélküli, egy csúnya szakításon van túl, és még barátnője is sürgeti a közös albérletből való kiköltözését. Egy kellemetlen este után ráveszi magát egy egyéjszakás kalandra, amelyről másnap reggel gyorsan le akarna lépni, az időjárás azonban közbeszól. A behavazott város miatt összezárva marad a partnerrel, Aleckel (Miles Teller) két napig, aki így napfényben máris nem annyira elragadó. A következő fél órába pedig belesűrítik nekünk a szokásos utálom-megszeretem szálat és a barátság extrákkal jelenséget, hogy végül jöjjön a kötelező hatalmas összeveszés és a nagy kibékülés. Mindezt láttad már százszor? Én is. És az a baj, hogy százszor jobban.
Rossz a színészválasztás, mind kinézet, mind játék alapján, persze előbbit kiemeli az utóbbi. Egyszerűen nem hiteles, hogy a maximum 17-nek kinéző Miles Teller (Képszakadás, Engedd el!) bankban dolgozik, és egy akkora lakást képes fenntartani, amit mi csak a hasonló hollywoodi filmekből ismerünk. Csak hogy átérezze mindenki a dolgot: Tellernek az összezárt két nap alatt egyszer nem kell megborotválkoznia, mégis simább a bőre, mint bármelyik női láb frissen borotválva. És a helyzet sajnos Analeigh Tiptonnal (Lucy, Őrült, dilis, szerelem) sem jobb, akiről a világért sem hiszed el, hogy el volt már jegyezve (kérdés, hogy minek is ennyire fiatalon?), és hogy éppen komoly munkakeresésben van. A szomorú a dologban, hogy előbbi 27, míg utóbbi 26 éves valójában, és ugye akkor máris a színészi játékról van itt szó. A történet pedig semmilyen szinten nem követeli meg, hogy fiatalabbnak tüntessék fel magukat, sőt.
A Kétéjszakás kaland végtelenül erőltetett, és nyögvenyelős. A filmben lévő öt valóban jó poén eltörpül a másik ötven rossz mellett, amik hol magának a forgatókönyvnek, hol szimplán a hitelesség hiányának tudhatóak be. A karakterek idegesítőek: van egy vékonyka, naiv és szenvedő kislány, és egy öntelt, bájgúnár jóllakott-óvodás kisfiú, akik végül rájönnek, mekkora szerencséjük is van, hiszen itt az alkalom rá, hogy megtanulják, hogyan is kell jól szexelni, miközben eljátsszák, hogy mennyire érettek. Mert hát ugye az ambíció egy nagy adag hülyeség, és az embernek sosem kell szeretnie a munkáját, mert az nem arra van. Okos szavak egy érett felnőttől? Nem igazán.
Tényleg kihívás végigülni a másfél órát, amelyben az apróbb cselekményszálak unalmasak és kliséhalmazban fuldokolnak, hogy aztán a végső fordulat, a lány szívének visszahódítása váratlanul érjen minket. Váratlanul, de koránt sem kellemesen. Lehet valami meglepően ötletes, itt azonban inkább csak meglepően hiteltelen a megoldás.
Sajnos nem lehet eldönteni, hogy a film valós képet ad egy adott korosztályról, vagy csak önmagában nem sikerült letisztáznia, hogy mit is akar mondani. Őszintén remélem, hogy az utóbbiról van szó, mert ha a fiatalok eljutnak egy olyan világba, ahol mindennapos az egyéjszakás kaland, ahol menő befüvezve betörni másokhoz, és ahol az ambíció fogalma egy lenézendő és üldözött valami, akkor komoly problémák vannak. Persze mindez karácsony és szilveszter környékén játszódik, hiszen nincsenek ünnepek rossz romantikus filmek nélkül. De legalább egyet már kipipálhatunk.
