Lehet-e bármi újat mondani egy amerikai romantikus komédiáról? Felmutat-e valami üdítően eredetit vagy csak éppen sziporkázóan ötletest, netán nagy meglepetések, sokkoló megoldások halmazát, hogy azt mondhassuk: ez az, végre, innentől már nem ugyanaz a játék? Vagy továbbra is a jól bevált, számlálhatatlan előd által összefogdosott panelekből áll, adva az alkalmat, hogy én is a már közhelyszerű gyorséttermi hamburger hasonlatával vagdalkozzak?
Egy biztos: itt nem az első alternatíva jött be. Ilyen nevekkel, mint Ben Affleck és Sandra Bullock (a szeretnivaló, édes főhősök), de pláne a DreamWorks álomgyár, ez a film már első ránézésre is biztos befutó, telt házas favorit, az e heti csak a szokásos. Benne a házasodni igyekvő, nem is csak enyhén félszeg vőlegény, akihez igazán mesébe illően csapódik hozzá a címben emlegetett szélfajtához hasonló, eleven leány, és így, együtt élnek át mindenféle változatos kalandot, aztán jól elbizonytalanodnak a hogyan tovább kérdését illetően. A nehéz döntések drámájának kibontakozására még az időjárás is reflektál, gyülekeznek a fellegek, a vihar is kitör a csúcsponton, jól szánkba rágják.
Ám mégsem követi végig a történet a kellően kitaposott ösvényt: ha bizonytalan léptekkel is, de le-lelépked róla, a poénok szakálla sem veri feltétlenül saját mellkasát, és ez azért értékelendő, de még így is mindenkinek jó előre tudnia kell, mit fog kapni tartalom s pláne forma tekintetében.
Jöhet is az újabb adag, úgy tűnik, ebből sohasem elég.
