Fazekas Csaba igen szerethető első nagyjátékfilmje (Boldog születésnapot!) nagyjából azzal kezdődött, nagyjából tíz éve, hogy Kovács Kati énekelt nekünk a főcím alatt. A Swingben sokkal többet énekelnek, s itt is van egy Kovács Kati – de ahogy már az előzetesben elmondja Ónodi Eszter figurája: nem az, hanem a másik. Nos, különös, de ez a helyzet az egész filmmel: bájos és kedves, ám van benne egy másik. Egy jobb.
Hamarosan kezdünk!
Az a film, amelyben Törőcsik Mari kvázi producerként (és ki is ejti csodálatos ajkain azt a szót, hogy producer, nem viccelek!!!) vállalkozik arra, hogy Csákányi Eszterből, Ónodi Eszterből és Törőcsik Franciskából showképes együttest farag a hosszú combú Kulka János aktív segítségével – no, drágáim, az rossz film nem lehet. Nem lehet, mert nincs a helyzet, amelyben ezek a csodálatos művészek ne tudnának imádnivalóak lenni. Ez lenne a kecses alapállás: a két Eszter és Franciska szerencsétlenkedik, ki ezért, ki azért. Ki az egyszervolt tehetségkutatós szereplésébe kapaszkodna, kit éppen most alázott meg a férje – a harmadik pedig egyszerűen csak nem akar óvónő lenni. Ők egy étteremben aztán Törőcsik Mari önironikus performanszának köszönhetően egymásra énekelnek – és innentől már csak pár percre vagyunk Kulkától, aki magas sarkúban lépdelve és erős sminkben kikacsintva koreografálja a csajokat, hogy a frissen megalakult Swing Angels máris indulhasson turnézni (haknizni) a Balatonhoz. Innentől pedig aztán már tényleg minden úgy alakul, ahogy az a nagy zenésfilmes-vígjátékos klisékottában megírva vagyon.
Színpadra!
Na, de. Megkérdezem akkor még egyszer: lehet az a film rossz, amelyben Törőcsik Mari producerként vállalkozik arra, hogy Csákányi Eszterből, Ónodi Eszterből és Törőcsik Franciskából showképes együttest farag a hosszú combú Kulka János aktív segítségével? Még mindig fenntartom ám, hogy nem lehet! Csak furcsa lehet és kissé szomorú. A Swingen ugyanis rettentően érezni, hogy (a forgatókönyvébe is) bizony csúnyán belenyúltak. Nem egyszer, s nem jól. Sokszor és gyáva módon. Mert ennek a filmnek egyszerűen el van nyomva az igazi szívdobogása. Lehet, hogy tévedek, ám inkább abban lennék biztos, hogy nem. Hiszen szinte mindegyik jelenetében benne van a lehetőség, hogy most jön az, ami igazi lesz, amitől megtörténik az, amitől karaktere, külön íze lesz a filmnek – de ez a valami csak nem történik meg. Pedig ott van, kandikál kifele: szinte egyfolytában érezni, hogy a Swingnek olyan lelke van valahol a mélyben, amely sokkal igazibban szól: rettentően ki szeretne törni a sok hamiskás szólam közül, de nem jön össze neki. Elnyomják. Lehetne ez akár szimbolikus is egy olyan filmben, amelyben tehetséges hölgyek igyekeznek dívaként befutni (vagy újra befutni) a mai Magyarországon – de hát épp az a legnagyobb baja Fazekas filmjének, hogy minden az benne, ami. A playback az playback, a sablonos fordulat az sablonos fordulat, a közepes poén csak közepes poén. Görcsösen és felületesen szórakoztatni akaró, csilivili esztrádműsor ez, amely mintha tényleg egy sokkal jobb, nem létező filmet reklámozna virtuálisan.
A legszebb virágokat az öltözőbe!!!
Viszont, akkor ide a végére ideraknám még egyszer, hogy: na, de. Na, de, amikor Törőcsik Mari előadja a lányoknak, hogy csak krumpli van neki otthon. Amikor Törőcsik Mari beszól az orvosnak, mert az a cigizéssel piszkálja. Amikor Törőcsik Mari fellép a színpadra. Nos, akkor nincs pardon. Akkor kérem, esemény van. S ez azért elég jó hír szerintem: amit Ónodi, Csákányi, Törőcsik Franciska szerepével meg mertek tenni, azt a Nemzet Törőcsik Marijával nem. A többiek is megérdemelték volna, de a végeredményt látva ő az egyetlen, akiben megbíztak. A valakik.
Isten áldja Törőcsik Marit!
Kinek ajánljuk?
- A nagyon-nagyon könnyed, új magyar filmek kedvelőinek.
- Akik szeretik a zenés mozikat, s azt se bánják, hogy ez azért távolról se a Moulin Rouge.
- Akiknek mindegy, ha szerepel benne Törőcsik Mari.
Kinek nem?
- Mindegy. Mert Törőcsik Mari miatt még azoknak is ajánljuk, akiknek nem.
6/10
