Nem újdonság, hogy Irakban nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne. Az sem, hogy filmet csinálnak erről, és még az sem, hogy krimiköntösbe öltöztetik a normális, civil életbe visszailleszkedni képtelen, túlságosan az erőszak rabjává vált veteránok történetét. Hollywood már letette a témában a garast, például az Elah völgyébennel – ezúttal azonban Európa kapott egy lehetőséget, hogy bemutassa az ő verzióját.
A konkrét megoldások talán különböznek, egy jobban a színészekre koncentráló, kevésbé akciódús és mindenképpen olcsóbb mozi a végeredmény – de ezen túl meglepően kevés újdonságot képes nyújtani a Halál sugárút.
A helyszín ezúttal (persze az iraki inzerteken kívül) Anglia: itt kapcsolódunk be egy temetésbe. Egy volt katonának adják meg a végtisztességet, aki egy biztonsági cégnél dolgozva vesztette életét a világ legveszélyesebb útján, ami a bagdadi repülőteret a biztonságos Zöld Zónával köti össze. Itt mindennaposak a robbantások, mesterlövészek tizedelik a forgalmat – de az elhunyt zsoldos volt harcostársának gyanús lesz egy-két dolog barátja halála körül. Nyomozásba kezd – de úgy tűnik, mindenki csak ködösít, senki sem akarja elárulni, mi is történt…
Ez a felállás azért meglehetősen ismerős – akár a már említett Elah völgyébenből is. Csak itt a Tommy Lee Joneshoz mérhető szupersztárok helyett sokkal kevésbé ismert európai arcok tűnnek fel a szerepekben – igaz, ez csak hitelesebbé teszi a filmet. Ráadásul nagyon jól játszik Mark Womack és Andrea Lowe is – kettejük játéka viszi a hátán a filmet, ez az, ami igazán értékes benne. Mert hiába a sajátos íz, a különleges hatású fényképezés, hatásos az ellentét vakító napfény és erőszak Irakja és a civilizált, folyton esős Anglia között, hiába határolódik el a film amerikai nagytestvéreitől azzal, hogy szereplői is élesen különválasztják magukat az amerikai hadseregtől, ez nem elég. A krimi-szállal nem az a baj, hogy lassan csordogál előre, hanem hogy a fordulatait kilométerekkel előre kiszagolja egy átlagos mozinéző is. A drámai rész szintén sémákat követ: a régi, elválaszthatatlan jóbarátok és egyikük barátnőjének konfliktusát csak az teszi kicsit pikánssá, hogy a film jelenidejében az egyikőjük már halott, és csak a visszaemlékezésekben, flashbackekben jut szóhoz. Háborús filmnek a néhány Irakban játszódó lövöldözős jelenet ellenére sem lehetne mondani, a tanulságok fajsúlya pedig a közhely-kategóriába esik. Igaz, nehéz a témában újat mondani, de egy elgondolkodtató film nem rághatja ennyire szánkba, ki a jó és ki a rossz, és nem lukadhat ki olyan sablonokra, hogy persze, mindig a pénzéhes cégek a bajok okozói, és hogy persze, a gyilkolás és az erőszak tönkreteszi az embert – azt is, aki elköveti.
Mindezek ellenére nem rossz film a Halál sugárút. Ha engedjük, hogy magával ragadjon a lassan hömpölygő történet, lemondunk arról, hogy új ötleteket, gondolatokat és szempontokat kapjunk, akkor egy kicsit mechanikus, de jól működő mozit láthatunk. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a változatosság kedvéért most az európai filmesek csináltak volna remake-et néhány hollywoodi film összemixelésével – ha megelégszünk az új "köntössel", ez még akár érdekes is lehet. De mindenképp csak azoknak ajánlható, akiket érdekel a téma, vagyis az, ami Irakban folyik...
