Remek anyag jelent meg az Entertainment Weeklyben arról, hogy az 1995-ben indult Xena hogyan vált igazi kultikus sorozattá, hogyan teremtette meg a helyet a női hősöknek, hogyan vált Xena a globális LMBTQ-közösség egyik példaképévé. A hat évadot megért sorozat popkulturális jelentősége mára sokkal nagyobb lett annál, mint hogy mennyire gyenge sorozat volt valójában.

Xenát a nézők a szintén a Universalnál készülő Herkules első évadában ismerhették meg, egy háromrészes történetszálban, amiben Xena alapvetően negatív karaktert alakított. Az, hogy ezt a karaktert Lucy Lawless játszotta, gyakorlatilag csak a véletlenek szerencsés összjátéka volt.

A sorozatot Új-Zélandon forgatták, és elég nehezen cibáltak át az USA-ból színészeket egy totálisan ismeretlen sorozathoz. Ezért a Universal néhány elkeseredett próbálkozás után azt mondta, a készítők forgassák le a részeket az egyik helyi színésznővel, aki feltűnt az első évadban, csak fessék feketére a haját. Ez a színésznő volt Lucy Lawless.

A Herkules óriási siker lett, pedig ez a sorozat sem a furfangos történetvezetésről szólt, de ugye arról a korszakról beszélünk, amikor a nagy, legyőzendő ellenfél a Baywatch volt, amiben aztán tényleg keresni kellett a bikinik között a tartalmat. Az első évad legnagyobb dobása pedig pont Xena háromrészes történetszála lett, úgyhogy a Universal úgy döntött, megpróbálkozik azzal, hogy különálló, testvérsorozatot indít Xenának.

Az alkotók nagyjából maradtak ugyanazok, a fejlesztésben az Evil Dead-trilógia óta együtt dolgozó két barát, Robert Tapert és Sam Raimi mellett a showrunner R. J. Stewart vett részt. A főszerep természetesen maradt Lucy Lawlessé, aki korábban gyakorlatilag csak egy új-zélandi filmben szerepelt, és egy csapásra ott állt a globális sztárság kapujában. Annyira zöldfülű volt, hogy teljesen természetesnek vette, hogy a Herkules mellett a Xena külön sorozatot kap - ahogy azt az Entertainment Weekly interjújában mesélte. Nem is fogta fel eleinte, hogy milyen lehetőséget kapott ezzel, de hozzá hasonlóan a Gabrielle-t alakító Renée O’Connor is átment ezen, hiszen neki sem volt szinte semmilyen filmes előélete.

“Igen, ennyire újonc voltam. A világ végéről származom, azt gondoltam, hogy “persze, óriási siker lesz, aztán Hollywoodba hívnak, és sikeres karrierem lesz”. Csak most értettem meg, ahogy vért izzadok a munkákért, hogy mekkora, gigantikus mázlim volt. Remek csillagzat alatt született a show” - mondta Lawless az interjúban.

A beszélgetés legérdekesebb része viszont az volt, amikor Lawless, O’Connor és Tapert, aki egyébként 1998-ban feleségül vette Lucy Lawlesst, és azóta is minden létező filmbe és sorozatba beteszi, amin dolgozik, arról beszélgettek, hogyan élték meg, hogy a Xena viszonylag rövid időn belül a globális melegközösség egyik legfontosabb műsorává vált.

Amikor a show elindult 1995-ben még internet is alig volt, nemhogy mindent átszövő közösségi oldalak, sokkal lassabban és sokkal kevesebb véleménnyel találkoztak az emberek. Az első évadban például még nagyon nem találták a készítők, hogy mit akarnak üzenni a műsorral, ami ma már leginkább úgy jelentkezik, hogy pár rész után kaszálják az adott műsort.

Aztán a második évadra kezdtek összeállni a dolgok. Xena és Gabrielle viszonya lett a Mulder és Scully közötti viszony női megfelelője, egyiküknél sem lehetett tudni, hogy most akkor a főszereplők szerelmesek egymásba, egy párt alkotnak-e, mikor fognak hivatalosan egy párként megjelenni a sorozatban. A készítőknek le sem esett először, hogy sokan leszbikus párként fogják értelmezni Xenát és Gabrielle-t, sőt Robert Tapert egészen más dologgal akart először társadalmi kérdéseket vinni a műsorba.

“Az az igazság, hogy tudom, hogy ez egy totálisan másik kor volt, de hogy azzal akartuk kitolni kicsit a határokat, hogy Xena karakterének egy csomó színes börű szeretője volt a múltban. De aztán ahogy a két karakter önálló életre kelt, úgy vetítették ki beléjük az emberek a saját életüket, vágyaikat” - mondta Tapert.

Lawless szerint igazából kódolva volt a sorozatban, hogy népszerű lesz az LMBTQ-közösség körében. “A Xena név azt jelenti, hogy “idegen”. Úgy érezte, hogy az életét nem lehet helyrehozni. A Xena és a Gabrielle közötti barátság olyan üzeneteket hordozott magában, mint az önbecsülés, a megérdemelt elismerés, a társadalmak peremein élő emberek tisztelete, szóval egy csomó olyan témával foglalkozott, ami a melegközösségek számára fontos. Sokan jönnek oda hozzám, hogy megköszönjék, amit tettem. De igazából egyáltalán nem érdemlem meg ezeket, mi csak színészek voltunk, akik tették a dolgukat, és baromi jól érezték magukat a világ végén” - mondta Lawless.

Személy szerint nem is ők, hanem az írók tettek nagyon sokat azért, hogy a nézőket folyamatosan kétségek között tartsák abban a tekintetben, hogy akkor Xena és Gabrielle leszbikusok-e. Nagyon sokáig szándékosan nem engedtek a kísértésnek, hogy a két karakter legyen a sorozattörténelem első leszbikus párja, mert nagyon fontosnak tartották a sorozatban az Ares-történetszálat, vagyis azt, hogy nagyon furcsa a viszony a háború istene és Xena között. De a kétértelmű poénok azért mentek, a sorozat rajongói rárepültek a legapróbb rejtett üzenetre is, ami szerintük alátámasztotta azt, hogy a főszereplők igazából egy párt alkotnak.

A készítők egy idő után szerették volna kiszedni Xenát ebből a biszexuális játszadozásból, szerették volna, ha súlya van a dolognak, és szerették volna coming outoltatni Xenát, de a Universal azt mondta, nem tehetnek ilyet, kiborulnának a magukat a sorozattal reklámozó cégek, úgyhogy ez végül hivatalosan sosem történt meg. Bár Lucy Lawless a sorozat vége után, egy 2003-as, a Lesbian Newsnak adott interjújában már egészen konkrétan beszélt arról, hogy Xena és Gabrielle leszbikusok voltak.

“Mindig megvolt benne ez a “talán leszbikus, talán nem”-vonal, de amikor az utolsó részben megvolt köztük a csók, akkor egészen biztossá váltam a dologban. Itt már nem arról volt szó, hogy Xena biszexuális, és kap egy csókot a barátnőjétől, akivel néha bolondoztak, nem, itt arról volt szó, hogy ezek az emberek házasok” - mondta.

A sorozat indulása óta eltelt valamivel több mint 20 évben rengeteg dolog megváltozott a világban, a homoszexualitás elfogadása az egyik ilyen nagy változás. Nem véletlen, hogy az NBC az eredeti alkotókkal, Taperttel és Raimival a Xena újraindításán dolgozik. Egyelőre kevés konkrétum ismert, de az biztos, hogy sem Lucy Lawless sem Renée O’Connor nem tér majd vissza a képernyőre. Az viszont nagyon könnyen elképzelhető Tapert szerint, hogy az új sorozatban nyíltan leszbikus karakterek lesznek majd a főszerepben, ma már nem kell attól tartani, hogy egy ilyen húzás miatt elesik egy sorozat a támogatóktól, sőt.

A Xena nem az újszerű megoldásaival tett hozzá nagyon sokat a világ fejlődéséhez, hanem azzal, hogy fel mert építeni egy akciósorozatot két női főszereplővel, amire korábban senki sem vállalkozott, ráadásul úgy, hogy a két főszereplő között az ilyen sorozatokra jellemző szexuális feszültség is megvolt. Olyan írók és rendezők említik a Xenát nagyon fontos fordulópontnak, mint Joss Whedon, aki a Xena elindulása után két évvel indította el a Buffyt, és azóta is arról híres, hogy erős női karaktereket visz képernyőre. De az olyan sorozatoknak is megteremtette a lehetőséget, mint az Alias. Ha túl sok példa még nincs is rá, de ma már teljesen elfogadott, hogy egy akciódús alkotásban is lehetnek erős női karakterek, elég csak tavalyról a Mad Max - A harag útjára, vagy a Jessica Jones című sorozatra gondolni.

A Xenát jelenleg egyik csatorna sem adja, talán nem is baj, annyi jobb sorozat született azóta, még akkor is, ha a Xenának komoly popkulturális jelentősége van. Ha viszont Robert Taperttel és Lucy Lawless-szel szeretne kicsit nosztalgiázni, akkor a Spartacus: Az aréna istenei című néhány évvel ezelőtti sorozatot ajánljuk, amibe a rengeteg meztelenség mellé fért némi intrika és valós történelmi esemény látványos díszletek között.