Antony Cordier 2005-ös filmjét a legeslegnagyobb dicséret a hitelességért illeti meg. Ami ebben az esetben elsőrendű fontossággal bír, hiszen ez a hitelesség a történetmondás valamennyi szintjére értendő. El tudom hinni, hogy van egy ilyen történet, el tudom hinni, hogy léteznek, lélegeznek, harcolnak és szerelmeskednek ezek a fiatalok ezekben a lakótelepi-iskolai-kertvárosi terekben, de leginkább azt az életérzést tudom elhinni, ami miatt érdemes ezt a filmet megnézni, és ami miatt érdemes volt a rendezőnek ezt a filmet elkészíteni.
Három kamasz története a Hidegzuhany, tizenhét éves francia tiniké. Két fiú és egy lány. Mindkét fiúnak a lány kell. Elnézést kérek a Truffaut-rajongóktól, ha túlzás lenne a hasonlat: de nem tudtam kiverni a fejemből a Jules és Jim-et és egy hipotézist. Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mi lenne, ha a két fiú kontra egy lány tragikus, de élettel teli történetét nem a forrongó francia hatvanas évekbe, hanem a jelenbe helyeznénk.
A háromszög kísértetiesen hasonló: mindenki szeret mindenkit, de leginkább a két férfi a nőt - Bertolucci is a szerelmi háromszög és a kor vonzásában készítette el az Álmodozókat a közelmúltban, csak épp még egy kis testvér-kapcsolattal is megbolondította -, a lány pedig természetesen mindkét fiúba szerelmes. A főszereplő Mickael kemény feladatot vállal magára csapatában: míg egyik csapattársuk egy időre játékképtelen, Mickael hajlandó lefogyni az ő súlycsoportjára. Nyolc kilót kell leadnia, amíg csupa csont és bőr nem lesz. Közben barátnőjével, a buja szépségű Vanessával épp elmélyül a viszonya, amikor feltűnik a csapat új tagja, Clément is. A három fiatal érzékeny játéka részletgazdag képet rajzol a legújabb generációról.
Ez az az időszak, amikor minden érthető, a serdülőkor kusza érzelmi viszonyaiban semmilyen szabály nem érvényes, illetve törvények oltódnak ki és íródnak újra. Ezt a lázas, végtelen számú lélektani lehetőséget magában rejtő kort ábrázolni nehéz hitelesen. Cordier jól látja: Jules-je, Jim-je és Catherin-je gimnazisták, életük pedig kevésbé az iskola, sokkal inkább az érzékiség körül forog. Tehát minden a testiség, minden a fizikai világ. Ami a Jules és Jimben a szellem, az ma a harc, akár a nemek, akár a generációk közt, akár a küzdőtéren. Mégsem kiábrándító, értékrend nélküli történet a Hidegzuhany: rendet próbál lenni a világában, már amennyire tud ebben a világban...
