Kőkemény szex a filmművészet ürügyén, vagy mikor és hogyan lopózott be a pornó a vászonra, mikor őszinte a vágy, és mikor csak úgy gerjednek a népek, illetve mi volt sok(k) még a legtapasztaltabb nézőknek is annak idején. A 3D spriccelésről elhíresült Szerelem kapcsán szemezgettünk.
Utolsó tangó Párizsban (1972)
Bernardo Bertolucci eredetileg Jean-Louis Trintignant nézte ki a főszerepre, ám a francia sztár nem vállalt meztelen jelenetet, így került a képbe Marlon Brando, aki odahaza már kiöregedett a szívtipró szerepéből, és egyfajta alkotó válsággal küzdött, magyarul hajlandó volt komoly kockázatot is vállalni. Brando partnerként megkapta az újonc Maria Schneidert, aki más okokból volt bevállalós, és megszületett az évtized egyik legbotrányosabb, legtöbbet emlegetett filmje, amely akkor komoly tabudöntögetőnek számított. A stábot az olasz bemutató után kapásból beperelte egy helyi bíróság pornográf mű készítése miatt, és Bertoluccit öt évre megfosztották szavazati jogától, Spanyolországban pedig betiltották. Brando egy viharvert, érzelmi roncs özvegyembert alakít, aki ügy üres párizsi lakásban létesít kizárólag fizikai kapcsolatot – néha elég akrobatikus módon – egy fiatal lánnyal, és ennél többet ne is várjunk, de Brando, aki nem igazán értette az olasz rendező szavait, a sajátjává formálta az egész filmet, a saját emlékeiről mesél, és állítólag még a híres/hírhedt vajas anál jelenetet is ő improvizálta.
Visszafordíthatatlan
Gaspar Noé ötperces kölcsönös kézimunkázással kezdi Szerelem című új filmjét, majd mutat még cifrábbakat is, de Noé nem ma kezdte az ipart, és volt már ennél jóval szigereibb, felkavaróbb és ennél fogva jobb munkája is. A Visszafordíthatatlan is szeretkezéssel kezdődik, az akkor még egy pár Monica Bellucci és Vincent Cassel gyűri a lepedőt – és valóban izzik körülöttük a levegő -, de nem ez a jelenet tette a filmet emlékezetessé, hanem egy jóval megrázóbb, zsigeribb rész. A hazafelé igyekvő Monica Belluccit ugyanis egy sötét aluljáróban kapja el egy gusztustalan alak, egy strici, aki aztán ott helyben, a mocskos földön magáévá teszi a kétségbeesetten védekező nőt. Ez lehet a filmtörténet egyik legdurvább szexjelenete, és ami előtte és utána történik, illetve fordítva, mert a rendező visszafelé mesél el mindent, az még megrázóbbá teszi az egészet. Mert a szex nem mindig szép és jó.
Tágra zárt szemek (1999)
Íme egy film a hardcore szexjelenetek listáján, ahol maga a főszereplő maga nem jut semmiféle akcióhoz, bizony! Merthogy ez a főszereplő Tom Cruise, akinek jó eséllyel nem fért volna bele az imidzsébe egy ilyen jelenet, de a Stanley Kubrick legutolsó filmje így is arról szól, miféle mocskos és kevésbé mocskos dolgokról álmodik az átlagember. Hősünk, Dr. William Harford egy pikáns helyzetekkel tarkított este és egy spangli elszívása után a kedves nejével értekezik a hűtlenségről, aki bevallja, már fantáziált a dologról. Ezután kezdődik hősünk pokoljárása New York legsötétebb bugyraiban, mindenféle örömlányok lakásán és furcsa ruhakölcsönzőkben, majd egy tágas vidéki házban, ahol befolyásos emberek maszkban hetyegnek mindenféle kifacsart pózokban – vagyis egy swingerparty zajlik a felső tízezernek. Az orgiajelenet olyan szaftosra sikerült, hogy a Warner Bros digitálisan adott hozzá furcsa, köpönyeges figurákat, hogy kitakarjon néhány „részletet”. Érdekes módon a film legizgatóbb része mégis az, amikor Nicole Kidman – Cruise akkori párja – rekedt hangon szexuális fantáziájáról mesél.
9 dal (2004)
Van olyan, hogy az ember zenét választ a szeretkezéshez – és van olyan is, hogy egy filmben a zene és szex adja a történet gerincét. Ezt tette Michael Winterbottom is botrányfilmjével, amely egy fiatal pár egy évét mutatja be. Matt és Lisa Londonban élnek, és egyfolytában koncertekre járnak – mondjuk London tényleg az a hely, ahol ezt érdemes megtenni –,például a Franz Ferdinandra, a The Dandy Warholsra vagy a Primal Screamre, és amikor nincs koncert, akkor szeretkeznek. A férfi szerelmes a lányba, a lányt inkább a szex érdekli. Winterbottom úgy teremtette meg az igazi (szexuális) feszültséget két főszereplője között, hogy csak a forgatás megkezdése előtti napokban mutatta be őket egymásnak, és két élesben felvett jelenet között szóba sem állhattak egymással. Margo Stilley sokáig nem is engedte feltünteti a nevét a stáblistán, pedig a rendező valóban figyelt rá, a film legemlékezetesebb pillanatai az ő arcát mutatják extázis közben és után.
Shame - A szégyentelen (2011)
Ha hiszünk a filmeknek, New York minden szexőrült és perverz fővárosa. Brandon, a harmincas éveiben járó, jómódú középvezető is itt él kettős életét. Nagy elővigyázattal titkolja magánéletét, és a város szerencsére elég sok lehetőséget biztosít függősége kielégítésére, anélkül, hogy közvetlen ismerősei tudomást szereznének erről. Mivel hősünk Michael Fassbender külsejével és vonzerejével rendelkezik – élcelődtek is sokan a néven a film kapcsán -, nincs nehéz dolga aktuális alkalmi partnere megtalálásával, de amikor húga, egy időre hozzáköltözik, Brandon élete fenekestül felfordul. Hősünk egy érzelmi analfabéta, csak szexuális ingerekre képes reagálni, és a rendezőt nem maga a szex érdekli, bár sokszor mutatja, hanem ez az érzelmi állapot, és ezért képes mindig megtalálni azt a határt, ameddig elmehet anélkül, hogy a néző túlságosan kényelmetlenül érezné magát.
Legyél velem! (2000)
A magyar forgalmazásban szégyenlősen érzelmes címet kapott film eredetileg így hangzik: Dugj meg! És dugnak is eleget, élesben a kamera előtt, ami persze sem az egyik rendezőnőnek, sem a két színésznőnek, Karen Lancaume-nak és Raffaela Andersonnak nem újdonság, hiszen tettek ők már korábban sétát a pornóiparban. És itt szinte minden olyan, mint egy pornófilmben: vékonyka a történet, rosszak a párbeszédek, rémes a zene és a kameramunka, és csapnivaló a színészi játék, viszont azt folyton csinálják és a kamera mindent mutat – a végeredmény valamiért mégis művészfilm, és tőlünk ne kérdezzék, miért. Tény, hogy az egésznek van egy kis punk érzése, és van némi girl power mondanivalója – a két főszereplő ölni kezd, amikor nem kölcsönös egyetértésen alapszik a szex, és ezért mondhatta rá egy kritikus, hogy „olyan, mint Thelma és Louise, csak konkrét behatolással”. Be is tiltották egy sor országban.
Caligula (1979)
Egy, de lehet, hogy több generáció nőtt fel azon a furcsa mutáns történelmi filmbe oltott szado-mazo pornóorgián, amit Caligulának hívnak. Pedig papíron az egész akár Oscar-esélyes csoda is lehetett volna, hiszen a forgatókönyvet Gore Vidal írta, a főszerepekben pedig olyan színészlegendákat láthatunk, mint Malcolm McDowell, Peter O'Toole vagy Helen Mirren – igen, az a Helen Mirren! Csakhogy a producer egy bizonyos Bob Guccione volt, a Penthouse magazin kiadója, akinek filmes ambíciói voltak, és aki egy szörnyeteggé tette a valóban szörnyeteg római császárról szóló filmet. Van itt minden, álmainkban is kísértő anális öklözés, vérfertőzés, nemi erőszak, nekrofília és egyebek, és Guccione azt is elérte, hogy öt percnyi hardcore szex is bekerüljön egy orgiajelenet során. Persze az is lehet, hogy Caligula pontosan így élt, és egy teljesen korhű filmről beszélünk! Természetesen több országban ma is betiltott műről beszélünk.
A méltatlankodók kedvéért: természetesen van további 400 film, ami felkerülhetett volna a listára, de egyrészt helyhiány miatt nem fértek el, másrészt ez egy szubjektív válogatás – viszont szívesen látunk javaslatokat.
