Hamburgerek miatt nem folytathatta Tim Burton minden idők legjobb Batman-filmjét

1992-ben mutatták be Tim Burton grandiózus, éjsötét meséjét. Kevés ahhoz hasonlatos film készült azóta, Batman pedig egy sem. Egy dühös anyuka hatására lett a sorozat neonszínben úszó balgaság.

Burton mindössze 31 éves volt, amikor a Batmant rendezte - és előtte csak két egész estés, kis költségvetésű filmet forgatott, a Pee-Wee nagy kalandját és a Beetlejuice-t. Az óriási kasszasiker után gyakorlatilag azt tehette, amit akart, és élt is a lehetőséggel.

Ha  végigtekintünk Tim Burton pályafutásán, művészi szempontból egyértelműen a '90-es évek legelején volt a csúcson. A Batman után egy évvel mutatták be azóta is legszemélyesebb, csodálatos filmjét, az Ollókezű Edwardot, majd két évre rá jött a Batman visszatér. Utóbbi fogadtatását tekintve a filmgyártás furcsa anomáliája, valóságos csoda, hogy ez az éjsötét mese egyáltalán létrejöhetett.

 A 35 millió dollárba kerülő Batman letarolta a bevételi listákat, így a második rész költségvetését több mint duplájára emelték, és a 80 millió (mai árfolyamon 140 millió) a Batman visszatér minden egyes képkockáján látszik. 

Burton és a német expresszionista film

A Tim Burton-filmek vizualitása mindig is rendkívül erős volt, és amíg a rendező sajátos stílusa nem vált megfáradt manírrá, egész filmeket szentelt főhajtásnak kedvencei előtt. A Támad a Mars! az '50-'60-as évek (zömmel B-kategóriás) inváziós sci-fijeit idézte meg (A repülő csészealjak támadása, Invasion of the Saucer Men), Az Álmosvölgy legendája a kultikus Hammer-horrorokat (Frankenstein átka, A sátán kutyája) és Roger Corman Poe-adaptációit (A vörös halál álarca, Az Usher-ház vége, A kút és inga), az eredeti Frankenweenie rövidfilm és az Ollókezű Edward a Universal klasszikus szörnyfilmjeit, kiváltképp a Frankensteint.

Legelső stop motion rövidfilmje, a Vincent tiszteletadás egyik kedvence, a legendás horrorszínész, Vincent Price előtt, akinek utolsó érdemi szerepe az Ollókezű Edward feltalálója volt, az Ed Wood értelemszerűen a világ legrosszabb rendezőjének állít emléket, a Batman visszatér pedig egy csodálatos szerelmeslevél a filmtörténet egyik legkülönösebb korszakához, a rövid életű, ám annál nagyobb hatású német expresszionizmushoz.

 

A Wikipédia definíciója szerint expresszívnek nevezünk minden olyan művészi megnyilvánulást, mely az alkotó szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezi a hangsúlyt, expresszionizmusnak pedig azt a művészi irányt, mely a 20. század elejétől a polgári társadalom elleni tiltakozása jeléül céljának tekintette, hogy a valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseit, gondolatait fejezze ki, lehetőleg közvetlenül, minden fegyelmezően közbeiktatott megkötöttség nélkül.

 A német expresszionista filmesek tökélyre fejlesztették a fények és árnyékok használatát. Nem csak különleges atmoszférát teremtettek ezzel, hanem így szemléletesen ki tudták azokkal vetíteni a szereplők gondolatait, érzelmeit. Mindezek a némafilmek harsány sminkjeivel, színpadias díszleteivel és a túljátszott heves gesztusokkal egészen különleges hatásúak - mind a mai napig. A film noir is a német expresszionista filmnek köszönheti az eszköztárát.

Robert Wiene 1920-as Dr. Caligarija a korszak egyik legkiemelkedőbb alkotása - a Batman visszatérben pedig egyértelmű a némafilm címszereplője és a Pingvin közötti hasonlóság.

Fritz Lang  mai szemmel is lenyűgöző, 1927-es Metropolisa ihlette Gotham grandiózus épületeit, a Friedrich Wilhelm Murnau 1922-es Nosferatujának címszerepét játszó színészt pedig Max Shrecknek hívták, csakúgy, mint Christopher Walken karakterét - akitől egyébként Burton nagyon félt.  Persze ezek csak a legdirektebbek, hiszen a rendező stílusának csomó elemét a német expresszionista filmezésből merítette.

 

A forgatás

A Batman iszonyú nagyot szólt: 251 millió dollárt szedett össze (ma félmilliárd lenne), ezzel magasan verte a többi hollywoodi filmet. Az év második helyezettje az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag volt 197 millió dollárral. A Warner vezetői nyilvánvalóan széles vigyorral adták Burton kezébe a Denevérember folytatását. 

Burton soha nem kezelte folytatásként a filmet, mindig is önálló alkotásként tekintett rá. Sokat módosított az első rész koncepcióján, Gotham nagyobb, gótikusabb, sötétebb lett, és a ruhákat, járműveket tekintve, az első rész fura '80-as évekéhez képest mintha az egész várost visszalőtték volna az 1940-es évekbe. A lenyűgöző városképet ismét a mindössze 47 évesen elhunyt Anton Furst tervezte, aki az első rész díszleteiért Oscar-díjat kapott.

A szinte megduplázott költségvetés lehetővé tette, hogy óriási díszleteket építhessenek. Gotham City a Warner stúdiói területének jó részét elfoglalta, a stáb pedig rendre eltévedt benne. 

Michelle Pfeiffer kislányként teljesen odavolt Macskanőért, így valósággal sokkolta a hír, amikor megtudta, hogy Annette Bening kapta a szerepet. Végül csak szerencséje lett, mert Bening terhes lett, így már nem tudott belebújni az észbontó latexgúnyába. Pfeiffer egyébként nagyon megszenvedett a jelmezével: az egész testét behintőporozták, rászenvedték a ruhát, kiszívták alóla a levegőt, hogy szoros legyen, majd az egészet lefújták lakkal, hogy csillogjon. Szegény, még a vécére sem tudott elmenni - nem úgy, mint Michael Keaton, akinek sikerült elérnie, hogy tegyenek sliccet Batman jelmezére. Ja, és Pfeiffer abban a bizonyos jelenetben tényleg bekapott egy igazi madarat.

 

Egy dühös anyuka hatására nem készülhetett el Burton harmadik Batmanje

A Batman bemutatása után óriási Denevérember-láz söpört végig a világon, a Kandi Lapok is tele voltak a film merchandise-termékeinek reklámjaival. Nyilván a Batman visszatér kapcsán is elárasztották a boltokat a különböző holmik, csakhogy a gyerekeket megcélzó termékekkel a gyártók jócskán mellélőttek. Miért? Minden a Happy Meallel kezdődött.

Mindössze egy héttel a film 1992-es június 27-i bemutatója után a The Los Angeles Times leközölte egy dühös anyuka levelét, amelyben felelősségre vonta a McDonald's-ot, hogy egy ilyen erőszakos, sötét film figuráit adja a Happy Meal mellé. A felháborodást többen is jogosnak érzeték, és valóságos sajtóhadjárat indult a McDonald's és a film ellen. A hamburgeres cég szóvivője igyekezett terelni, és azt nyilatkozta, hogy nem Burton alkotását akarták népszerűsíteni, hanem magát a Denevérembert és a képregény többi szereplőjét. Ezután a Warner is hasonlót állított, mondván, hogy a játékoknak semmi közük a filmhez.

Így hiúsult meg, hogy Burton rendezze a harmadik részt is. Pedig a forgatókönyv elkészült, a Sötét Lovag ellenfelei a Rébusz (Robin Williams) és a Madárijesztő (Brad Dourif) lettek volna, továbbá Billy Dee Williams is visszatért volna Harvey Dentként, hogy aztán Kétarccá változzon. Robin is az új szereplők között volt, méghozzá Damon Wayans alakításában. Ezen kívül a Macskanőnek is terveztek egy spinoff filmet.

Burton azonban valójában unta már a Denevérembert, és a Mindörökké Batman címet egyenesen gyűlölte. 

Úgy hangzik, mintha valaki magára tetováltatta volna bedrogozva, vagy ilyesmi, vagy mintha egy gyerek ezt írta volna az iskolai évkönyvbe valakinek.

Michael Keaton a rendező menesztése után direkt nagyon sokat kért, annyira utálta az új rész forgatókönyvét, de a Warner nem habozott leváltani az egész stábot, mert a Batman visszatér fiaskója után sok-sok játékot akartak eladni.

(Források: Dan of Geek, Screenrant, Wikipedia)