Kovásznai Gábor György 1980-ban készült, a magyar animáció történetben egyedülálló alkotása, lélekbúvár antimese, pop art-os musical, szociofotókból és a XX. századi festészet képi világából építkező egész estés rajzjátékfilm felnőtteknek. E különös vállalkozáshoz hasonlóval azóta sem találkozhattunk. És most újra itt van, látható a mozikban, megnézhetjük húsz év távolából.
A történet egy hétköznapi szerelmi háromszögön alapul. Egy nap Parádi Annát, a vénkisasszonyos jónőt, váratlanul felkeresi kolléganője vőlegénye, egy hipochonder kirakatrendező, s sírva, nyüszítve könyörög neki mentené valahogy meg a ma tartandó esküvő visszavonhatatlan lépésétől. Az e felett folyó vita hevében lelkük vibrátora már-már erotikusan összehangolódik, mikor betoppan a gyanútlan szexbomba menyasszony, hogy elhívja kedvelt barátnőjét az ünnepségre... A szüzsé naivitása révén akár egy negyvenes évekbeli Karády filmből is származhatna, ha a karakterek ábrázolási módja nem volna olyan különleges. Kovásznai és munkatársai az animációs film minden lehetséges eszközét felhasználják ehhez. Másik János lendületes jazz dalait, melyek néha beat-be vagy parodisztikus operába csapnak át, Bontovics Kati (!), Antalffy Albert és Papp Anna adja elő. E kiváló zenei alap teremti meg a képek alapritmusát, s a hősök lelkének lüktetetése határozza meg a zenét. Ez utóbbival rezonál együtt - ugyancsak virtuóz módon - a szereplők és az őket körülvevő tárgyi világ szinte pillanatonként változó képi megjelenítése. Groteszkül erotikus, kicsiny és heroikus, lírikusan festői vagy vagánytáncos énjeik pulzálnak a vásznon. A két dimenziós rajzfilmekhez szokott nézők számára meglepő, hogy a Habfürdő sok dimenziós lélekábrázolásra törekszik. "Beépít mindent, amit századunk festészete kitalált: a fauves-ok és Picasso, a szürrealisták, a lírai absztrakció és gesztus festészet, s persze (hiszen a rajzfilm ennek a gyermeke): az expresszionizmus. S a felsorolást még hosszan folytathatnám." - írja Kristó Nagy István a film első bemutatója után. A rendező a musicales, a groteszk és festői vonások mellé beilleszt egy dokumentarista szálat is, melyet egy visszaemlékezésben felidézett csecsemő otthonból származó eredeti hangfelvételek képviselnek. Emellett minden jelenetet színészekkel előjátszatott, s ezután vitte át azokat rajzba.
A film tartalmi mondandója az úgynevezett "aktuális társadalmi mondanivaló", melyet dicsértek a kor kritikusai mára igen csak megkopott. Optimista elképzelései a "társadalmilag determinált" nőkről, melyek segítségével kékharisnyából gyermekorvost, szexbombából sokgyermekes családanyát fabrikál, a kor porhanyós szocreál gondolkodásából táplálkoznak. Ám ha jól megnézzük, a Habfürdő képileg és zeneileg még mindig izgalmas élményt tud nyújtani.
