Az idei Arany Pálmáért versenyző Fékezhetetlen Nick Cave és John Hillcoat negyedik közös mozija. Az ausztrál alkotópáros gengszterfilmje nem éri el Az ajánlat szintjét, de szégyenben sem maradnak.
A saját bandája mellett filmzeneszerzőként, forgatókönyvíróként és színészként is tevékenykedő Cave és az író-rendező Hillcoat 1988-ban dolgozott együtt először a Ghosts... of the Civil Dead című, igaz történeten alapuló börtönfilm alkalmával. 17 évvel később szintén közösen készítették Az ajánlatot, az évtized egyik legjobb westernjét. Cave a kötelező hangulatos soundtrack mellé egészen lírai, muzikális szüzsét szerkesztett, Hillcoat pedig gyönyörű képeket festett hozzá, isteni égboltoktól szétlőtt koponyákig. E művészfilmbe forduló western után következett a Cormac McCarthy sikerregényéből készült Az út, melyben Hillcoat csak rendezőként, Cave pedig zeneszerzőként vett részt. Nem is lett meggyőző a végeredmény: Hillcoat rendezése ugyan szuggesztív, de Az út adaptációként öncélú, művészfilmnek kevés, zsánermoziként antifilm. Az új Cave-Hillcoat-projekt is regényen alapul: Matt Bondurant 2008-ban megjelent The Wettest Country in the World című könyvében nagyapja történetét írta meg.
A Fékezhetetlen protagonistái az szesztilalom viharos évei alatt alkoholcsempészetbe fogó Bondurant-testvérek: a vezéregyéniség kvázi-családfő Forest (Tom Hardy sokadjára az erősebb kutya szerepében), a szintén szálas, de kevésbé agyafúrt Howard (Jason Clarke) és az ambiciózus legkisebb fiú, Jack (Shia LaBeouf). A srácokról az a hír járja, hogy sebezhetetlenek, számos életveszélyes kalamajkából verekedték már ki sértetlenül magukat. Egészen addig prosperálnak, amíg új seriff nem érkezik a városba. Charlie Rakes különleges ügynök (Guy Pearce Az ajánlat után ismét) egy korrupt és deviáns piperkőc, aki szeret visszaélni törvény adta erőszakmonopóliumával. Amint fülébe jut a Bondurant-testvérek legendája, fejébe veszi, hogy megtöri őket. A Bondurantok viszont nem hajolnak meg senki előtt.
Nehéz nem észrevenni a hasonlóságot Az ajánlat és a Fékezhetetlen története között: mindkét mozi egy-egy törvényenkívüli testvérhármasról szól. Jack Bondurant egy új Charlie Burns (Guy Pearce alakította), Forest és Rakes ügynök a legidősebb testvér, az állatias Arthur Burns (Danny Huston játszotta) megfelelői, még a gyengécske Mikey Burns is kipipálható a Bondurant-testvérek által felkarolt sánta autószerelő, Cricket Pate személyében. A felállás tehát szinte ugyanaz, csak a műfaj változott. Ezek alapján olyan gengszterfilmre számíthattunk, mint A sebhelyesarcú, az Aki legyőzte Al Caponét, a New York királya vagy a Nagymenők, de a Fékezhetetlenből hiányzik az, ami Az ajánlatot kiemelkedő filmmé tette.
Nick Cave forgatókönyve olyan, mintha nem is lenne, de ha van, akkor sem a forgatókönyvírás szabályai szerint íródott. Ez még önmagában nem jelentene rossz filmet, de úgy tűnik, az alkotók megelégedtek az igaz történeten alapuló regény adta hitelesség erejével. Pedig a Bondurantok korántsem olyan legendás karakterek, hogy a nézőt különösebben érdekelje a sorsuk, legfeljebb az adhat némi suspense-t, hogy állóképességükről híres, tűzzel játszó (anti)hőseink kihúzzák-e élve a történet végéig (ami természetesen a műfaj egyik erőssége). Az is kérdéses, hogy van-e bármiféle mondanivalója a filmnek, sokkal inkább úgy tűnik, Hillcoat csak alibit keresett egy stílusos és erőszakos zsánerfilmhez.
Ha viszont csak egy hangulatos retró-gengsztersztorit várunk a Fékezhetetlentől, nem csalódunk. Én például nem tudok betelni a történelmi múltban játszódó gengszterfilmek látványvilágával, a régi nagyvárosi amerikai miliőtől a tommy gun torkolattüzéig, az már teljesen mindegy, hogy a 30-as évek fekete-fehér klasszikusairól van szó, vagy a Fekete Dáliáról. A Fékezhetetlen olyan gyönyörűen mutat a vásznon, mint egy tisztes büdzsét kapott de Palma-film, Hillcoat ráadásul ezúttal sem volt rest már-már túlzó precizitással megeffektezni gore-jeleneteit. Erőszakábrázolásán fel lehet háborodni, de különösebb értelme nincs: az erőszakmentes gengszterfilm olyan, mint az eltussolt bűntény, a film sokkoló jelenetei ráadásul egészen biztosan nem csinálnak kedvet a bűnözéshez.
Az i-re a pontot a színészgárda teszi fel. Hardy és Pearce uralják a vásznat, egyedül a két jelenet erejéig feltűnő, de régi formájában játszó Gary Oldman tudja róluk elvonni a figyelmet. A Fékezhetetlen tehát nem a Cannes-kategória, de nem járunk rosszul akkor sem, ha a Hillcoat-Cave páros csak ilyen kellemes műfajfilmeket készít a továbbiakban.
