Gary Oldmannel, a szemüvegével és a hidegháborús ügynökvilág hangulatával a főszerepben adaptálta vászonra Tomas Alfredson svéd rendező John Le Carré könyvét. A brit titkosügynökből lett krimiíró Árulás című kötetéből készült 1979-es BBC-s minisorozat is visszafogott volt, de a 2011-es adaptáció még jobban spórolt az akciókkal.
A filmet a szövevényes krimirejtélyeinek kibogozása köré csoportosította a vámpírfilmjéről ismert svéd rendező. A ma már 80 éves regényíró Le Carré ugyanis anti James Bond-művekként nem az akciójelenetek köré összpontosította műveit, hanem a szövevényes történetszálak és a titkosügynökök körüli rejtélyek köré. A nyolc nyelven beszélő, intelligenciájukkal dolgozó ügynökök valódi világát mutatja be dokumentumszerűen, míg a feszültség fő forrása is inkább hitchcocki: egyszer a közönség tudja jobban, mi fog történni, máskor az alkotó.
A Suszter, szabó, baka, kém-film a Brit Titkosszolgálat, az MI6 hetvenes évekbeli ügynökvilágát illusztrálja, ahol hidegháborús világ hideg színeiben analóg nyomozós módszerekkel, telexgépekkel keresik a brit ügynökök, ki közülük a hírhedt szovjet kém, Karla beépített ügynöke, a vakond. A feladat elvégzésével a kiemelkedően okos, sztk-szemüvegkeretes, frissen nyugdíjazott George Smiley-t (Gary Oldman) bízzák meg, aki több idősíkon át (vagyis olykor az újabb szemüvegében) kutatja a tucatnyi, hozzá hasonlóan kiképzett ügynöktársai közül az árulót.
Bár remek az illusztrálás: a borús égbolt, a matt színek, szürke árnyalatok dominanciája, mintha maga a film sem akart volna több lenni egy melankolikus világnál apró szobákban, cigifüsttel. Az intrikák, elmotyogott dialógusok csak a háttérben fonódnak össze az erőszakkal és az elfojtott érzelmekkel.
A film minimalista, főleg atmoszférateremtésre épült világa szándékolt, de attól még lehetett volna több szórakoztató elem benne, már amennyire a főszereplő karaktere engedi: Smiley ugyanis sok mindent lát maga körül, de nem sok mindent tehet. Az Árulásból készült kétszer hétrészes BBC-minisorozatból nem spórolták ki ennyire az akciót, a filmben azonban legtöbbször csak bevillan egy-két érdekesebb jelenet a kihallgatások és az iratok átvizsgálása közben, és néha átugrunk egy másik helyszínre, mint a Brünn közeli erdő, Budapest belvárosa vagy Isztambul.
Gary Oldmant akit 18 hónap casting után választották ki, végre Oscar-díjra jelölték. De a szemüvege is megérdemelne egy különdíjat, 100 szemüvegből választották ki a szarukeretes változatot, és sokszor Oldmant is lejátssza a vászonról, ahogy a rajta tükröződő ujjlenyomatokkal önálló életre kel. A filmben szereplő ötvenfeletti gárda többi tagja is remek: Colin Firth és John Hurt mellett olyan mellékszereplők is erősítik a csapatot, mint Ciarán Hinds és Toby Jones. Visszafogottan jelenítik meg az elfojtott érzelmeket, és lavíroznak az MI6-ban előforduló homoszexuális kapcsolatokra tett utalások között.
Csak a budapesti lövöldözős jelenet nehézkes a Magyarországon is forgó francia-angol-német koprodukcióban, de legalább itt láthatjuk egy pár perces jelenetben Mucsi Zoltánt (magyar összekötőként), Csuja Imrét (KGB ügynökként), Kassai Ilona (egy ablakban) és Kálloy Molnár Pétert (magyar pincérként) a vásznon Mark Stronggal, aki magyarul is megszólal.
A 63-ban íróvá avanzsált brit ügynök regényei számtalan filmes feldolgozást megértek: a legjobb pontszámokat eddig az imdb-n első könyvsikerén alapuló A kém, aki bejött a hidegről című Richard Burton-film (7,6) és az Áruló regényből Alec Guiness főszereplésével készült két sorozat érte el (8,8 és 8,7). A Londonban 2011 szeptemberében bemutatott film, bár három Oscar díjra jelölték, csak negyedik az író művei közül az imdb-n, de így is jónak számító 7,4 pontot kapott, és a rottentomatoeson is 84 százalékosra átlagolták a kritikusok.
