Emlékezz! (2015)

Zev demenciában szenved, idős napjait egy öregek otthonában tölti, állandó felügyelet alatt. Egy nap megtudja, hogy a férfi, aki hetven éve meggyilkolta családját egy koncentrációs táborban, Amerikában él. Elhatározza, hogy bosszút áll rajta, hiszen annak idején megesküdött erre azóta elhunyt feleségének, ám tervében sok minden akadályozza. Kihagyó emlékezete miatt sokszor azzal sincs tisztában, miért is indult útjára, ráadásul abban sem biztos, hogy akinek a nyomába ered, az tényleg azonos azzal akit keres, ráadásul több gyanúsított is akad.

Az örmény származású kanadai rendező, Atom Egoyan visszatért kezdeti filmjei identitáskereséséhez – bár az örmény népirtást itt a Holokauszt sebei váltják fel -, és csavarosan megírt történetében igazi színészóriások játszanak. Christopher Plummer most is zseniális, mint a demenciában szenvedő rozoga igazságosztó – ami persze nem vicces, ha leírva annak is tűnik -, akárcsak a másik színészlegenda, Martin Landau, és Bruno Ganz, mint az egyik lehetséges volt náci.

Helyben vagyunk (2011)

Sean Penn nagyon sok mindent el tud játszani, például egy óriási loboncú, bohócra pingált életunt öregedő rocksztárt is. Ő Cheyenne, aki már semmi örömöt nem talál az életben, de amikor megtudja, hogy az apja a halálán van Írországból, New Yorkba utazik, remélve, hogy még beszélhet vele. Kapcsolatuk nem volt tökéletes, harminc éve nem beszéltek, és a férfi csak apja halála után tudja meg, annak milyen kínokat kellett kiállnia Auschwitzban, ahol egy Aloise Lange nevű SS-tiszt tette pokollá az életét. Cheyenne nekiáll, hogy egy hivatásos nácivadász segítségével megtalálja a háborús bűnöst.

Az olasz Paolo Sorrentino első angol nyelvű filmje legalább annyira szól Cheyenne, a kiégett zenész identitásválságáról, mint az igazságszolgáltatásról, de a ma már sokszor nagyon hullámzó teljesítményt nyújtó Penn itt remekel, igaz, egy nagyon jól megírt szerepben. A filmet azonban nem Penn adja el, hanem a történet banalitása és abszurditása, ahogy az is kiderül, hogy az apa egykori szenvedése is milyen relatív volt másokéhoz képest.

Az adósság  (2010)

1966-ban három fiatal Moszad-ügynök, Rachel, Stefan és David azt a feladatot kapja, hogy fogják el Kelet-Berlinben a birkenaui sebészként ismert háborús bűnöst, hogy Izraelben hadbíróság elé állíthassák. Az akció nem a tervek szerint alakul, így megölik az orvost, ám harminc évvel később különös híresztelés kap szárnyra. A semmiből felbukkanó férfi egy ikrán kórházban azt állítja, hogy ő az orvos. Rachelnek vissza kell térnie Európába, hogy lerendezze a hátrahagyott "adósságát".

John Madden (Szerelmes Shakespeare, Corelli kapitány mandolinja) részben Budapesten forgatott műve egy Ha-Hov című, 2007-es izraeli alkotáson alapszik, és kissé zavarbaejtő, bár nem teljesen szokatlan módon két idősíkban játszódik. A múltban a gyönyörű Jessica Chastain alakítja a hősnőt, míg a jelenben a nagyszerű Helen Mirren kapta a feladatot, így elvileg nem jártunk rosszul, az eseménydús, szerelmi szállal dúsított múlt azonban felülírja a kissé filozofikus jelent.

Maraton életre-halálra (1976)

A maratoni futás megszállottja az egyetemista Babe (az ekkor már 38 éves Dustin Hoffman), akinek bátyja a titkosszolgálat megbízásából beépült a volt nácik titkos szervezetébe, hogy adatokat szerezzen annak vezetőiről. Így bukkant Dr. Zell – eredetiben a magyarosan hangzó Szell a név, de a karaktert Mengeléről mintázták - , a hírhedt náci nyomára, aki az egyik koncentrációs tábor orvosa volt. A férfi a világháború alatt összeharácsolt gyémántokat az Egyesült Államokból Dél-Amerikába akarja csempészni, és eközben Babe is veszélybe kerül, ráadásul a volt náci egy profi fogorvos is egyben - és ki ne félne egy náci fogorvostól?:

A filmtörténet egyik legjobb anekdotája fűződik a John Schlesinger (Éjféli cowboy) rendezte filmhez: amikor a Zellt játszó Sir Laurence Olivier megtudta, hogy Dustin Hoffman úgy készült a nagy kínzási jelenetre, hogy három napig nem aludt, csak azt kérdezte fiatal kollégájától: „Miért nem próbálkozik a színjátszással. Sokkal egyszerűbb!” Olivier súlyos rákosan vállalt a szerepet, az erős fájdalomcsillapítóktól nehezen emlékezett soraira és a mozgás is nehezére esett, mégis zseniálisat alakít, amiért Oscar-jelölést is kapott.

A brazíliai fiúk (1978)

Milyen ironikus, hogy Sir Laurence Olivier két évvel korábban még egy Dr. Josef Mengeléról mintázott karaktert alakított a Maraton életre-halálrában, most pedig ő maga ered a leghírhedtebb náci orvos nyomába, aki a dél-amerikai dzsungel rejtekében már évtizedek óta végzi titkos kísérleteit. Adolf Hitler és más főnácik gondosan megőrzött génjeiből sikerült életképes embriókat létrehoznia, majd a világra jött kisfiúkat gondos terv szerint örökbe fogadó szülőknél helyezte el szerte a világon. Egy ember azonban gyanút fog: Ezra Lieberman, a bécsi zsidó központ vezetője, aki hajlott kora ellenére egy bulldog szívósságával ered Mengele nyomába.

Míg a többi nácivadász film elegyíti a krimik, a politikai thrillerek és a túlélők traumáin alapuló melodráma erős elemeit, A brazíliai fiúk története annyira elszállt, és oly kevéssé életszerű, hogy már majdnem sci-finek is nevezhetjük. Sir Laurence Olivier és más nagy színészek jelenléte azonban mégis súlyt ad a filmnek, amiben a legnagyobb csavar az, hogy a korábban csakis jófiúkat alakító Gregory Peck játssza Mengelét.

Odessa ügyirat (1974)

Bár a világot leginkább a Dél-Amerikában bujkáló és ott új életet kezdő volt nácik foglakoztatták, valójában sokkal több háborús bűnös élt az NSZK-ban, többnyire a nagy nyilvánosság előtt, és ez az alapja ennek a politikai thrillernek is.  Egy hamburgi újságíró, Peter Miller a riporterénjére hallgatva követni kezd a szirénázó mentőautót, majd megtudja, hogy egy idős zsidó férfi öngyilkosságot követett el. Az öregúr naplóját megszerezve megtudja, hogy az a rigai koncentrációs táborban töltötte a háborút, és a napló végén az idős azt írja le, hogy nemrég látta a tábor vezetőjét. Miller nyomozni kezd, és hamarosan szembe találja magát a volt nácik titkos szervezetével, az ODESSA-val, amely iránt az izraeli titkosszolgálat is komolyan érdeklődik.

Bár a film német környezetben, német szereplőkkel játszódik, alapjául Frederick Forsyth regénye szolgál, főszereplője pedig az amerikai Jon Voight – igaz, a negatív hőst Maximilian Schell alakítja, aki sokáig élt abból, hogy nácikat játszott. A Odessa ügyirat nem csak izgalmas thriller, de komoly társadalmi kérdéseket is feszeget, illetve bevezet minket a hidegháború politikai üzelmeibe is, végtére is egy Forsyth regényből készült.