Az ismert szólás szerint az ügyes ember akár több bőr is le tud nyúzni a egy rókáról. Valahogy így lehetett ezzel Brian Levant rendező és Bruce Cohan producer is, akik az első élőszereplős, szintén általuk jegyzett Flinstones filmnek elkövették a folytatását, pontosabban az előzményét. Az amerikai moziiparnak kedves jó szokása ez, és a dolog voltaképp érthető is: bejáratott áruval sokkal kisebb a piaci kockázat, könnyebb nagy pénzt szakítani.
A Brian Levant által kitalált történet szerint visszaugrunk abba az időbe, amikor Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki még friss diplomás, ifjú és nőtlen legény volt. Megtudjuk hogyan jöttek össze Vilmával és Irmával, miként segített nekik ebben egy kotnyeles földönkívüli, milyen volt az első randijuk és mennyi aljas galádságot kellet legyőzniük, mielőtt összeházasodtak volna egymással. Ugyanis Vilma exvőlegénye és édes jó anyucikája végig azért kavar a filmben, hogy lehetetlenné tegyék a majdani kis Benőke létrehozását.
A produkció látványvilága folytatása az első filmnek. A kőkorszaki élőlények (ismét a Jim Henson Creature Shop készítette őket) nagy része remek és szellemes, ám némelyikről bántóan ordít, hogy báb. A díszletek monumentalitás igényével készültek, de helyenként kimondottan gagyira sikeredtek. Mindenképp dicséretre méltók viszont a szereplők jelmezei, melyek Robert Turturice kezei között születtek. Színvonalukra jellemző, hogy a film mellékszereplő sztárja, Joan Collins rajongva lelkesedett értük.
A klasszikus rajzfilm-sorozat magyar szövegét a zseniális Romhányi József írta anno, és olyan színészóriások adták hozzá a hangjukat, mint Csákányi László, Márkus László, Psota Irén vagy Váradi Hédi. A Flinstones 2-ben is rímbe szedve kommunikálnak egymással a szereplők, ám színvonalát, szellemességét tekintve a szöveg messze elmarad az elébb felemlegetettől.
Romantikus vígjátékként jegyzett filmünk színészeinek középszerű szenvedéséből, melyért alaphelyzetben forgatókönyv kidolgozatlan alakjai a felelősek, csak az Irmát alakító Jane Krakowski emelkedik ki a maga szertelenségével, és Joan Collins, akinek egyszerűen elég megjelennie és hiteles Vilma édesanyjaként. Az Alan Cummingra osztott földönkívüli nagy Gazoo figurájáról egészen egyszerűen nem értem, hogy mit keres a Flinstone családban.
Összegezve a fentieket: lehet, hogy nem kellene mindegyik rókával kínlódni.
