Han Solo ólomszerűvé fagyasztva, Darth Vader pedig épp csak, hogy felfedte családi kapcsolatait, majd kiírják a To be continued... utálatos három szavát. Valahogy így érezhetik magukat azok is most, akik nem olvasták a Harry Potter saga befejező részét. Háháhá.
Felháborodottan értetlenkednek a celluloidbarátok, hiszen tény és való, hogy a történet hatodik része nehezen áll meg önmagában, valójában csak egy 154 percesre nyújtott felvezetése Harry (Daniel Radcliffe) és Voldemort utolsó nagy csatájának. Azok azonban, akik már ismerik a varázslótanonc összes kalandját, cinkosan bólogatják végig a filmet élvezettel nézve az életre kelt papírhősöket. Méghozzá nagy élvezettel: csodálatos finomságok teszik teljessé J. K. Rowling mágikus világát, a látványtervezők ismét kitettek magukaért.
A hatodik részt ismét David Yates rendezte - s azt kell mondjam, megint jó kezekben volt az angolok üdvöskéje, aki immáron visszavonhatatlanul felnőtté érett. Hol vannak már a gyermekcsínyek és a bosszantó szörnyecskék - élet-halál küzdelemmé váltak az ifjú varázslók és boszorkányok mindennapjai. Nagy szerencsénkre a gyermekszereplők meg tudtak felelni az ezzel járó kihívásoknak, különösen meggyőzően hozza a félelemtől bénult Draco Malfoy karakterét Tom Felton. A csapatban Jim Broadbent, a kipróbált angol színészóriás az új játékos - remekül illeszkedik a már ismert szereplők közé, akik közül még mindig a Perselus Pitont megformáló Alan Rickman a legkifinomultabb.
A Harry Potter és a Félvér Herceg nem hoz olyan önálló lábakon álló kerettörténetet, mint az elődei, a hangsúly most sokkal inkább a szereplők közötti érzelmek boncolgatásán és a finoman adagolt információkon van. A komor színeket David Yates állandóan jelenlévő sitcommal enyhíti - még sosem volt ilyen borús, de ilyen jópofa sem egyetlen Harry Potter rész sem. Kevesebb az akció, mégsincsenek üresjáratok - minden szóra érdemes odafigyelni, mert egy hatalmas kirakójáték utolsó előtti darabjai kerültek most a helyükre.
