Alfonso Cuarón a Harry Potter és az azkabani fogollyal új, jóval sötétebb ízt kölcsönzött a sorozatnak, és az utódai azóta is ezt a stílust másolják. David Yates ezúttal másodjára kapott lehetőséget egy Potter-könyv adaptálására, és az előző epizóddal ellentétben ezt most nem szúrta el, sőt Cuarón után a második legélvezetesebb részét alkotta meg a sorozatnak.
Műfajkevercs
Ahogy a regényeknek, úgy a filmeknek is az adja a legfőbb báját, hogy számos műfaj keveredik bennük, és részről-részre más zsáner kerül előtérbe. A Potter-kalandok sajátos keverékei a tinifilmeknek, a fantasynek és a kriminek, melyek közül ezúttal az utóbbi dominál a történetben. A könyv sem dúskált a látványos akciókban, és szerencsére a filmkészítők se találtak ki túl sok extra akciót pusztán a látvány kedvéért, így ezúttal leginkább a Roxfortban zajló furcsa események utáni nyomozásra koncentrálunk. David Yates jó érzékkel adagolja a könyv történéseit, és amikor már túl sok lenne a krimiből, mindig eszünkbe juttatja, hogy egy kamaszokról szóló fantasyt látunk, és ez a könnyedség néha nem is árt a borongós képsorok mellé.
Felnőtté válás
Egy ennyi éven keresztül húzódó sorozatban az a legszebb, hogy szereplői lassacskán velünk együtt nőnek fel/öregednek meg, és minden egyes új epizódkor olyan érzésünk támad, mintha egy régen látott baráttal találkoznánk újra. Harry Potter és barátai a szemünk láttára váltak gyerekből kamasszá, az új film pedig már erősen a felnőtté válás és a felelősségvállalás kérdéseit boncolgatja. Bár hőseink még kamaszos bátortalansággal botladoznak a szerelmi ügyeikben, egyre nagyobb súlyú feladatok várnak rájuk, és Voldemort állandó fenyegető jelenléte miatt gyorsabban kell megtanulniuk felnőttként viselkedni társaiknál. A Warner stúdió jó érzékkel tartotta meg David Yates rendezőt az utolsó négy részre, mert így a direktor állandóságot képvisel a sorozatban, így pedig Harryék felnőtté válása is sokkal érthetőbbé és követhetőbbé válik.
Summa
A hatodik rész kapcsán sokat lehetett hallani kedvezőtlen tesztvetítésekről, és az első negatív reakciókról, de az alkotók szerencséjére a Warner saját nyári üresjárata miatt úgy döntött, hogy 2008 teléről 2009 nyarára tolja át a premiert, így Yatesék nyakába hirtelen fél évnyi plusz idő szakadt, ennél jobb pedig nem történhet egy utómunkálati fázisban lévő blockbusterrel. Valószínűleg nagyrészt ennek köszönhető, hogy végre egy kerek-egész filmet kaptunk jól követhető cselekménnyel, és a klasszikus bevezetés-tárgyalás-befejezés formával, ahol az alkotók nem hagytak üresjáratokat, és megmagyarázatlan dolgokból is jóval kevesebb található benne, mint az elődeiben. A látványvilág a kevés akciójelenet ellenére elsőrangú, és dúskál a vizuális ötletekben, így az új Potter-film mindenképp a nyár egyik legélvezetesebb blockbustere.Kinek ajánljuk?
- Minden HP fannak.
- Akik eddig nem szerették a varázslótanoncot, de még hajlandóak egy esélyt adni neki.
- Akik szerint a könyv olvasása nélkül a filmek nem érthetőek. Eddig igazuk volt, de most már nem.
Kinek nem?
- Akik anno a párharcnál szigorúan A Gyűrűk Ura mellé álltak, és azóta se hajlandóak elpártolni onnan.
- A mágikus hókusz-pókuszokat nem kedvelőknek.
- Akik utálják, ha egy film hosszabb két óránál.
8/10
