Százhúsz perc unalom, egy gyönyörűen felépített világban, amiben nincs semmi. A film után azt vártam mikor jön számomra is a jótékony feledés...
Ahogy visszapörgetem a gondolatokat, eszembe jut, amikor gyerekként az iskolában ajándékozás volt. Húztunk, hogy ki-kinek vesz valamit és az volt az egyik legjobb szórakozásunk, hogy gyönyörűen, díszesen, nagy dobozokba csomagoltuk be a kicsi, semmitmondó ajándékokat. Most ebben a pillanatban a Feledésnél is ezt érzem egy gyönyörűen felépített világ, egy nagyon lapos és nyakatekert történettel. Ahol gyönyörű a külcsín és mindannyian várjuk a katartikus élményt, ami valahogy csak nem akar jönni.
Pedig, lehetett volna másképpen is... A film előzetesén felbuzdulva, fogtam az egész családom. A feleségemet, apámat és az egyik legjobb barátomat és elvittem őket moziba, mert egy viszonylag jobb szereposztással kecsegtető, jól felépített sci-fi-re volt kilátás, amit mindenki szeret. Tényleg vajon miért készül ma ilyen kevés sci-fi? Mostanában amit tudományos- fantasztikusnak lehet nevezni, azok egyértelműen a képregény adaptációk. Pedig imádom, amikor egy egész világot felépít egy forgatókönyvíró és azt a rendező a vásznon vissza is tudja adni. Az olyan klasszikusok, mint a Csillagok háborúja, a Vissza a jövőbe, a Mátrix vagy az Alien sorozat sokadszorra visszanézve is fantasztikus élményt nyújtanak. Megjegyzem az új Alien film (Prometheus) nekem a tavalyi év legnagyobb csalódása volt, bár biztos sokat vártam. Ám, hogy ne csak az özönvíz előtti nagy klasszikusokat idézzem az utóbbi évekből az Eredet és az első Star Trek film jut az eszembe.
Most vissza a filmhez, ami egyébként jól indul, sőt remekül, ám amilyen erőteljes a kezdés, sajnos olyan silány a folytatás. Pedig maga a képi világ remek. Az apokalipszis utáni Föld megteremtése remekül sikerült. Rendezőként Joseph Kosinski nem teljesít rosszul, hiszen hozott anyagból dolgozik, bár, felmenteni nem fogom, hiszen forgatókönyvíróként is tevékeny részt vállalt ebben a nem túl erős projectben. A Tron:Örökség után ez még csak a második filmje. Így fog ő még ennél sokkal jobbakat is kiadni a kezéből és lehet éppen a sci-fi-re fog specializálódni. Talán, ha a művet százhúsz percről, megkurtította volna, kilencvenre, úgy mozgalmasabb és izgalmasabb lehetett volna az alkotás. Úgy érzem itt is az volt a cél, mint rengeteg mostani amerikai moziban, hogy a remek képi és hangi effektekkel a rendező elterelje a figyelmet a film leggyengébb alkotóeleméről, a történetről, csak sajnos ehhez ez a film nem volt elég mozgalmas.
Hosszú percekig csak Tom Cruiset látjuk a vásznon, aki teszi rutinszerűen a dolgát, ami nekem elég unalmas volt. Egyáltalán nem volt a főszereplő számomra hiteles, mint a Föld egyik utolsó túlélője. Lehet ezt jobban is csinálni lásd Will Smith Legenda vagyok. Pedig éppen felcsillant némi reménysugár Tom Cruiseval kapcsolatban a Jack Reacherrel, hogy a válása után, ismét a jobbik formájában láthatjuk viszont a vásznon, de a hosszabb jó szériára még várni kell tőle. Ez a műfaj és ez a karakter nem neki való. Bár a Különvéleményben meglepően jó és hiteles volt. Igaz annak már több, mint tíz esztendeje. Azonban egyik szereplőnek sem ez élete legjobb filmje és alakítása. Morgan Freeman jól hozza a jóságos, bölcs néger bácsit, de ezt már megszokhattuk tőle. A női főszereplő Olga Kurylenko szép és talán tehetséges is, de egyértelműen csak egy erős férfi karakter oldalán (James Bond, Max Paine). A hölgy számomra egyértelműen karakterszínész, de ez nem baj, hiszen abban jó. Andrea Riseborought megmondom őszintén nem láttam egyetlen más filmben sem, így nem írnám le, de most benne sem láttam olyan potenciált, hogy később ő lehetne Amerika egyik új csillaga.
A Feledésből egyetlen színész játéka sem volt számomra emlékezetes olyan, amit esetleg majd később felemlegetünk. Miért mondtam mégis, hogy a történet a film leggyengébb pontja? Mert számomra nagyon kiszámítható. Már a film harmadánál tudhatjuk, mi lesz a vége. Rengeteg a nyitott kérdés. Sem a főszál sem a mellékszálak (voltak egyáltalán?) nincsenek jól kibontva és elvarrva. Úgy érzem, a forgatókönyvírók olyan alkotást szerettek volna, aminek nagyon komoly mondanivalója van, ám ez itt nagyon nem működött. A Feledés lehetett volna egy nagyon látványos pörgő film, semmitmondó történettel, mint a Csatahajó. Ahol szintén nincs mélysége a filmnek, ám mégis szórakoztató, és nem unalmas.
A Feledést csak nagy Sci-Fi és Tom Cruise rajongóknak ajánlom, de nekik is inkább csak otthon. Ne nagyon pocsékoljátok el erre a filmre egy mozijegy árát, hiszen vannak és lesznek ennél sokkal jobb alkotások is.
Egy jó tanács. Nem vidd el a családot rossz filmre, mert az előadás után kénytelen leszel őket engesztelés képen meghívni néhány üdítőre, sörre és kávéra.
Szerintem: 50%
