Rendhagyóan kell saját állításaim elébe vágnom. Hiába az ajánló műfaja, ezt a filmet most nem azon érdemeiért fogom méltatni, amiért általában filmet szokás. A Farkasok völgye nem az év filmje. Még csak nem is az év akciófilmje.
Valljuk be: a főszereplőt le kellene cserélni, de sebaj, felejtkezzünk meg róla, a big budget török filmgyártás valószínűleg nem ért meg még arra, hogy hollywoodi szintű professzionalizmussal válogassa ki fő arcait. A főszerereplő ugyanis - jóindulattal készítem fel a várakozásteli mozibajárót, aki még esetleg értékeli is a török film nagy színészeit... - hihetetlen hamissággal tesz mindent, ami a filmben a dolga. Félpercenként van egy jelentőségteljes vagy fájdalom- és/vagy bosszúszomjteli pillantása, amitől a falnak mennénk legszívesebben.
De nem megyünk, még pedig azért nem, mert a film forgatókönyvírója és rendezője - eltekintve a casting direktor említett kedvezőtlen befolyásától - meglepően jó munkát végeztek. És nagyon jó stratégák. Tudják, mihez kell most nyúlni. Igazából nem nagy állítás az sem, hogy "Irakban nem minden olyan, mint amilyennek látszik a CNN-en" vagy hogy "Vigyázat, vaj van az amerikaiak fején". Mégis érdemes, mindenképp érdemes megnézni a Farkasok völgyét, mert különben lehet, hogy tényleg csak a CNN-t néznénk. Ha egyáltalán. Az amerikaiak a valós történet alapján készült filmben zsákot húznak a törökök fejére s elhurcolják őket. Az embertelen bánásmód nem csupán egy epizód a kortárs történelem lapjairól: szimbolikus kép. Erre a képre épít nagyon okosan a Farkasok völgye. És még sok másikra. Nem hagyja, hogy elfordítsuk a szemünket, a képünkbe tolja azt a mészárlást, ami már nagyon régen nem valaminek a nevében folyik, hanem valami ellenében. Akciójelenetei megkomponáltak, izgalmasak, de nem az élvezet erejével hatnak. Tudjuk, vagy sejtjük, hogy ez történik, ezért nem fordítjuk el a tekintetünket róla. Mert most már látjuk is.
