És akkor ledőltek a tornyok. Élő, egyenes adásban, a kép alsó felén ott száguldott, hogy breaking news, miközben magába roskadt a Word Trade Center déli tornya, majd fél órával később az északi is. Ugyanaz több kameraállásból, messziről, alulról, jobbról és balról, sikoltó riporternővel és anélkül. Mintha a CNN kapcsolta volna a verduni vérszivattyút, vagy az MSN-re bekötötték volna az auschwitzi gázkamrák bejárata felé szerelt webkamerák képét.
Ezek után nehéz a tagédiáról filmet forgatni, és nem csak azért, mert az összes, digitálisan renderelt jelenet láttuk már élőben. Hanem, mert ez már nem Hollywood, hiszen nem jött Schwarzenegger, hogy a legfelső emeletről kimentse a kétségbeesetten telefonálgató, halálraítélt embereket, Bruce Willis se nyírta ki Oszama Bin Ladent a történet csúcspontján, hogy azután még a WTC összeomlása előtt távozzon helikopteren a jó csaj, és a vicces néger mellékszereplő társaságában. Kész bukás a forgatókönyv, nincs ezen, mit szépíteni.
Oliver Stone-nak mégis sikerült happy endet kerekítenie a történetből, egyszerűen fogott két rendőrt, akik ugyan nem sok mindent csináltak a World Trade Centernél, de legalább túlélték a tornyok összeomlását. Garantált könnyezés, megkönnyebbülés, szipogó boldogság, és katarzis, és kit érdekel, hogy mindössze húszan élték túl, kétezer-nyolcszázkilencvenhárom embernek viszont nem volt ekkora szerencséje. Sebaj, majd ők lesznek a statiszták.
De most tényleg, mégis miért kell könnyes Titanic-adaptációt készíteni szeptember 11-ről, több száz köbméter poliuretán műtörmelékkel, meg mimika nélkül is milliókat kérő Nicolas Cage-dzsel? És minek az egészet lelassítani és vonósakat keverni alá? És minek nettó őrülteket hősként szerepeltetni, minek azt hazudni, hogy az az igazi amerikai, aki jelet kap Istentől, kopaszra borotválja a fejét és egy megviselt katonai gyakorlóban belóg a Ground Zerohoz? És miért kell azután ezt a szerencsétlent elküldeni Irakba, hogy bosszút álljon a kiken is?
A Bush-adminisztráció propagandagépezetté alakította Hollywoodot" - szuszogna Michael Moore, miközben egy dupla Big Mac maradékait takarítaná ki a szakállából. Pedig nincs itt semmi összeesküvés, Oliver Stone már készíti a folytatást, amiben megkapja a magáét a Bush-kormányzat is, lesz benne összeesküvés-elmélet, meg vonuljunk ki Irakból, persze fogyasztható családbarát kiszerelésben. Csak addig is meg akarta mutatni a tragédia emberi oldalát, az emberi oldal meg ezek szerint hazug és érzelgős, és mindenképpen szerepel benne a bajuszos Nicolas Cage.
Az amerikai életmód himnusza a World Trade Center, bár meglepően kevés benne a lassított felvételen lobogó zászló, van viszont négygyerekes, boldog család, kisvárosi tragédia, automata sebességváltós szalonterepjáró és palackozott ásványvízzel megváltást kínáló Jézus. Akciófilmnek unalmas, érzelgős-romantikus randifilmnek pedig túl keveset smárolnak benne.
