Két ember kapcsolatából van ez az előadás. És hiába mondja Dodo Gombár, hogy a darabot, bár nekik, de nem kimondottan róluk írta, a produkció mégiscsak róluk szól. Egy Eszenyi Enikő nevű magyar színésznőről és egy Milan Mikulčík nevű szlovák színészről, akik történetesen hét éve együtt élnek. És akár akarják, akár nem, ez látszódik a színpadon. Nem csupán abból a fotóból - ami reklámfelvétellé lett -, amelyen Mikulčík vad áhítattal, lecsukott szemmel, mámoros élvezettel az ajkába harap Eszenyinek - vagy az általa megformált nőnek? -, aki fájdalommal vegyes eksztázissal, örjítő kéjjel reagál erre az "akcióra". Ezt a jelentet a deszkákon is láthatjuk. És még sok hasonlót. Érződik belőlük, hogy jó néhány szituáció nem pusztán színészi lelemény, hanem ebben az esetben az élet és valóság, mint például Pirandellónál, egymásba fonódik. A férfi és nő közötti praktikáknak, szexuális játékokkal tarkított párviadaloknak, összeveszéseknek és egymásba borulásoknak megjelenítői párkapcsolatukban valószínűleg átéltek már hasonlókat.
Maga a produkció helyzetgyakorlatok sora, tizenkét jelenet, az év tizenkét hónapjának segítségével elbeszélve. Azt is mondhatnánk, hogy színészi ki mit tud?, különböző figurák, más-más jelmezek, gyorsöltözések, virtuozitás. A Stílusgyakorlatoktól a S.Ö.R.-ig, a G.Ö.R.CS.-ig az És Rómeó és Júliáig sok hasonló, a színészeket az egyik figurából a másikba bújtató groteszken mulatságos előadást láthattunk. Ezek veszélyei, ahogy a Thália Színház Új Stúdiójában bemutatott Ég és nő között című, Dodo Gombár által írt és rendezett produkció veszélyei is, hogy előtérbe kerül a mutatványjelleg, s a show, a hacacáré, az egyik alakból a másikba bújás látványossága, szórakoztató volta, és esetleg tartalomból, színészi meggyőző erőből, mélységekből nem sok marad.
Eszenyi és Milán akrobatákként lavíroznak a kis színpadon, naná, hogy élvezik az esztrádot, hogy egyik pillanatban soványak lehetnek, a másikban kövérek, hogy eljátszhatják a bankrablókat és az ő áldozataikat is, hogy fiatalból öreggé válhatnak. Szóval, hogy parádézhatnak, mutogathatják sokoldalúságukat, színészi tűzijátékot celebrálhatnak. Ennél azonban többet adnak a jól sikerült jelentekben, amelyek túlsúlyban vannak a némiképp "lötyögősekkel" szemben. Két ember igaz kapcsolatát tárják elénk lírával, szarkasztikusan, csipetnyi hatásvadászattól sem visszariadva. Hatásos színházat csinálnak. Pintér Réka karakteresen fancsali, "lényegbe látó" ruhákat és a lényegről a figyelmet el nem vonó díszletet tervezett számukra. Horváth Attila a nagyvárosok dübörgését költészettel vegyítő zenét szerzett, Szabó G. László eleven, jól játszható nyelven fordította a darabot. Sándor Dávid a jeleneteket összekötő "mesélőként" igyekszik állni a sarat, abban a rendező által sem eléggé tisztázott helyzetben, hogy narrátorként vagy színészi szerepben van-e jelen
A premieren lábbal dobogtak és lelkesen kurjongattak a nézok a siker hevében. Miközben az Ég és nő között gondosan megtervezett, Orali Tibor által jól menedzselt sikerprodukció, tapintható lelkesedésből született örömszínház is.
És ez az öröm átragad a publikumra.
